„Ám ha Orbán igazán kiélheti a karmelitabeli dolgozószobájában felállított terepasztalon kiskatona-tologatási mániáját, és ennek megfelelően Magyarország minden lakosából végre katonát faraghat, akkor nemcsak a nővérek, hanem a tanárok, a pedagógusok is katonának állnak majd. Ezt elhatározhatnák már csak megalázóan alacsony keresetük miatt is. A pedagógusok kezdő bére főiskolai, egyetemi diplomával bruttó 260 ezer forintot és 52 ezer forint bérpótlékot, azaz 310 ezer (nettó 200 ezer) forintot jelent, 40 évi tanítással meg 600 ezer forintot, ami nettó kb. 400 ezer forintnak felel meg, és ezek az összegek egy kiskatona teljes jövedelméhez képest fütyfürüttynek számítanak. Tekintve, hogy egy modern hadsereg informatikai és kifinomult technológiai rendszerek kezelésére, és nem a sárban rohamozó bakákra épít, még jól is jönne a seregnek, ha – bezupáltatott katonaként – a tanárok adnák a Leopard 2 tank vagy a Panzerhaubitze 2000 lövegek kezelőit, a drónok röptetését követő vezérlőket.
Nehéz a munkapiacon kialakult arányokat politikai akarattal megváltoztatni, ám tény, hogy a kb. 630 ezer közalkalmazott és kb. 80 ezer köztisztviselő, valamint a 28 ezer hivatásos katona nem a nyílt verseny-munkapiacon, hanem a politikai érdekek és értékek szerint befolyásolt állami munkapiacon kínálja a munkaerejét. Orbán rendszere nem változtatta meg azt a kommunista filozófiát, ami az ún. »termelő tevékenységet« túl-, a szolgáltatásokat – ezen belül a személyes szolgáltatásokat és a szellemi foglalkozásúak tevékenységét – alulértékelte. Nyilván a munkatermelékenység a közalkalmazotti munkapiacon nehezen mérhető, így nagyon nehéz a bérviszonyokat a munkatermelékenység változásához igazítani.
Nem jött létre az a pártokon átívelő társadalmi konszenzus sem, amely a legfontosabb pályákat a legjobb képességű, legjobban képzett és a legnagyobb áldozatokra hajlandó munkavállalókkal akarja betölteni, ehhez mért – a kommunizmusban megszokott proli szemlélettel szemben – magasabb bérekért. Ilyen egyetértés alapján alakult át a valaha »halszagú« Finnország fejlett, kreativitásáról, mobiltelefóniájáról, irigyelt építészetéről, designjáról híres országgá, ahol közös akarattal emelték a legmagasabbra a tanárok keresetét, no meg a velük szemben támasztott követelményeket, és csökkentették a tizedére a helyhatósági közbeszerzéseken élősködő szervezetek számát.