„Boldog kétszázadik évnapot, Sándor! Olvassatok Petőfit, kérlek, olvassátok, a legjobb, ráadásként a nemzet költője mindenkinek kínál valami igazán személyeset: Petőfi a nőjogok korai képviselőjeként így int minden férfit: »Élj a tyúkkal barátságba’!« Petőfi a puffadásos panaszoktól szenvedőkkel osztja meg, hogy nincsenek egyedül: »Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont Bennem a föllázadt fergeteg…" Petőfi is ott van a stadion lelátóján, s meglátja a fociban a szépséget, akkor is, ha nem mi nyerünk: ‘Gyönyör nekem e játék láthatása, Nem én vagyok bár, akit boldogit.«
Petőfi óv a fake news-tól: »Hallgassatok, ti ál, hamis proféták, Hallgassatok, egy szótok sem igaz.« Ki arra vágyik, megleli Petőfi vallomásos kitárulkozását a marihuána legalizációjáért : »Ablakomra rákönyökölök, Hosszú szárból sűrűn füstölök, S elmerengek majdnem reggelig… Nekem ebben nagy kedvem telik.«
Petőfi váteszi szíve együtt dobogott a klímaszorongókkal: “Oly szépnek látta a természetet, De benne mindenütt az embert Olyan boldogtalannak…« A költő biztatón szól az eltérő szexuális orientációval bíró társkeresőkhöz is: “»Meleg tanyát a pásztor csak talál« Petőfiben társat lelnek a fogyasztói társadalom és az energiatudatosság barátai is: Fázunk és éhezünk(….) »Részünk minden nyomor… De szabadok vagyunk«
Petőfi tudta, hogy eljő a kor - talán épp 2023-ban, amikor az Uniónak mi mutatunk utat: »Egész Európa te utánad jő. »Te vagy, hazám, most a világ vezére… Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!« Petőfi a biokertészeknek is azonosulást kínál: »Ott minden talpalatnyi Földet vér öntözött.« A testképzavarosokkal is együtt dobog Petőfi szíve: “»Vagy e látmány csak képzelet?« Petőfi az útépítők, erdőirtók költője is volt: “. Sors, nyiss nekem tért«
Petőfi rokonlelkű persze a természettel azonosuló zöldekkel is: »Fa vagyok én, lelkem a gyökér , Gyökér nélkül a fa meg nem él;«, Petőfiben az is megleli poétáját, aki szerint asszony verve jó: “- Feleség, tudod, hogy parancsolhatnék, mert én vagyok az úr a háznál; de nem parancsolom, hogy add ide, hanem kérem. Kérlek, Zsófikám, szépen kérlek.- Nem!- Még egyszer kérlek. - Nem! - Utójára kérlek. - Nem, nem! - Legeslegutójára...- Hiába… - No ha hiába, hát ne! Ezzel úgy hasba rúgta a szegény asszonyt, hogy ez ájulva rogyott a földre; ő pedig kapta a ruhát hóna alá, s vágtatott a kocsmába." Petőfiben rokon lelt, ki úgy véli nem minden élet számít: “Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete.«