Boldog kétszázadik évnapot, Sándor!

„Boldog kétszázadik évnapot, Sándor! Olvassatok Petőfit, kérlek, olvassátok, a legjobb, ráadásként a nemzet költője mindenkinek kínál valami igazán személyeset: Petőfi a nőjogok korai képviselőjeként így int minden férfit: »Élj a tyúkkal barátságba’!« Petőfi a puffadásos panaszoktól szenvedőkkel osztja meg, hogy nincsenek egyedül: »Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont Bennem a föllázadt fergeteg…" Petőfi is ott van a stadion lelátóján, s meglátja a fociban a szépséget, akkor is, ha nem mi nyerünk: ‘Gyönyör nekem e játék láthatása, Nem én vagyok bár, akit boldogit.«

Petőfi óv a fake news-tól: »Hallgassatok, ti ál, hamis proféták, Hallgassatok, egy szótok sem igaz.« Ki arra vágyik, megleli Petőfi vallomásos kitárulkozását a marihuána legalizációjáért : »Ablakomra rákönyökölök, Hosszú szárból sűrűn füstölök, S elmerengek majdnem reggelig… Nekem ebben nagy kedvem telik.«

Petőfi váteszi szíve együtt dobogott a klímaszorongókkal: “Oly szépnek látta a természetet, De benne mindenütt az embert Olyan boldogtalannak…« A költő biztatón szól az eltérő szexuális orientációval bíró társkeresőkhöz is: “»Meleg tanyát a pásztor csak talál« Petőfiben társat lelnek a fogyasztói társadalom és az energiatudatosság barátai is: Fázunk és éhezünk(….) »Részünk minden nyomor… De szabadok vagyunk«

Petőfi tudta, hogy eljő a kor - talán épp 2023-ban, amikor az Uniónak mi mutatunk utat: »Egész Európa te utánad jő. »Te vagy, hazám, most a világ vezére… Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!« Petőfi a biokertészeknek is azonosulást kínál: »Ott minden talpalatnyi Földet vér öntözött.« A testképzavarosokkal is együtt dobog Petőfi szíve: “»Vagy e látmány csak képzelet?« Petőfi az útépítők, erdőirtók költője is volt: “. Sors, nyiss nekem tért«

Petőfi rokonlelkű persze a természettel azonosuló zöldekkel is: »Fa vagyok én, lelkem a gyökér , Gyökér nélkül a fa meg nem él;«, Petőfiben az is megleli poétáját, aki szerint asszony verve jó: “- Feleség, tudod, hogy parancsolhatnék, mert én vagyok az úr a háznál; de nem parancsolom, hogy add ide, hanem kérem. Kérlek, Zsófikám, szépen kérlek.- Nem!- Még egyszer kérlek. - Nem! - Utójára kérlek. - Nem, nem! - Legeslegutójára...- Hiába… - No ha hiába, hát ne! Ezzel úgy hasba rúgta a szegény asszonyt, hogy ez ájulva rogyott a földre; ő pedig kapta a ruhát hóna alá, s vágtatott a kocsmába." Petőfiben rokon lelt, ki úgy véli nem minden élet számít: “Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete.«

Petőfi az első magyar woke-költőként is megélhetőnek kínálja magát, hiszen egész nemzetét faggatta: “Mikor ébredsz önérzetre?" Petőfit mindenki magáénak érezheti, aki híve a kendőzetlen beszédnek: “…Amennyire telik, őrizkedjél olyan égbekiáltó silány portékákat közleni, mint a minap Bulyovszky és Halka vagy ki fene versei voltak. Amint elolvastam, hát fosást kaptam, okádtam, a hasamba kólika jött, asz- kórságba estem és három ízben ütött meg a guta. “ Petőfi minden szülőnek boldogságot ad, aki a világ legszebb meséinek egyikét akarja olvasni gyermekeinek: "...A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Iluskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme.«”

Nyitókép: MTIVasvári Tamás