Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
A levegőért kapkodó Szent-Iványi szerint „útszéli vitastílus”, amit Menczer megengedett magának.
„Külügyminiszter úr jobban tenné, ha a saját országával foglalkozna, ahol évek óta kormányválság van.
A levegőért kapkodó Szent-Iványi szerint »útszéli vitastílus«, amit Menczer megengedett magának, ez a diplomáciában teljesen szokatlan. Jellegzetes Fidesz-kommunikáció. »Ez egyértelműen a magyar szavazótáboruknak szól – magyarázta Szent-Iványi illemtanár. – Mögötte nincs semmi keménység, csak pojácáskodás és színjátszás.«
Bezzeg – ezt már én teszem hozzá –, amikor még »súlya volt« a magyar külpolitikának. Mikor is? Talán Kovács (Merjünk kicsik lenni) Laci bácsi idejében? Vagy amikor Göncz Kinga vagy Balázs Péter vezette a tárcát? Emlékszünk? Ja, hogy nem emlékszünk? Nem is csoda.”
***
Nyitókép: MTI / Máthé Zoltán