Isten a közéletben – XVI. Benedek hagyatékáról

„Benedek Henri de Lubac és Szent Ágoston egyik témáját felelevenítve hangsúlyozta, hogy a megváltás társadalmi aktus – senki nem vétkezik egyedül, és senki nem üdvözül egyedül. (…)

Benedek közismerten megállapítja, hogy az államhatalmat elorozta a piac, ezzel megzavarva társadalmi és polgári életünket. Ez a dezorientáció pontosan azért történt, mert a »struktúráink, intézményeink, kultúránk és éthoszunk« kizárta Istent. Isten kizárása a közélet struktúráiból oda vezetett, hogy elhomályosult a természettörvény ismerete, sőt nehezebbé tette még azt is, hogy saját magunkat ismerjük, s ezzel mindegyikünket elszigetelve hagyott, ahogy elveszve is abban a pillanatban, amikor a technológia »társadalmi kapcsolatot« ígért. (…)

Máshol már beszéltem XVI. Benedek társadalmi tanításának »teo-politikai paradoxonjáról« – a paradoxonról, hogy míg fenntartja annak szükségességét, hogy a természettörvényt meg kell világítsa az isteni törvény, és úgyszintén fenntartja annak szükségességét, hogy személyesen, társadalmilag és közéletileg egynek kell lennünk a helyes céljainkkal, mindeközben mintha néha fenntartaná a világi és lelki hatalom liberális elválasztásának elvét is. Nem tudom ezt a meglátást most hosszan kibontani, csak annyit jegyzek meg, hogy egész társadalmi tanításának éle átvágja ezt a paradoxont, rámutatva arra, hogy az igazi humanizmus a közéletben megköveteli azt, hogy Isten szeretete felé orientálódjunk.”

Chad Pecknold a Catholic University of Amerika szisztematikus teológia professzora