A Don-kanyarban, az első és második világháborúban legkevésbé a politikai döntéshozók haltak meg.
„80 éve. Nem lehet nem megemlékezni a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájáról, nem csupán azért, mert túl keveset beszélünk erről a több tízezer, ha nem százezer halott magyarról, hanem azért is, mert még mindig amikor erről beszélünk, valamiféle borzasztóan rosszul értelmezett hősiesség veszi körül ezt az értelmetlen pusztítás.
Most is, idén is olvasom a posztokat, hogy hősök voltak, akik ott meghaltak, meg hogy a hazájukért hoztak áldozatot. Nem. Ezeket az emberek meggyilkolták, rossz döntéshozók és rossz parancsnokok. Feláldozták őket egy elrontott politika oltárán.
80 éve amikor már egyértelmű volt a vereség, felbomlóban volt a hadsereg, már áttörtek a szovjetek, a hitleri parancs még mindig tiltotta a visszavonulást, amely aztán fejvesztettségbe és fagyhalálba csapott át.
Ha pátoszt keresünk az orosz télben megfagyott, lelőtt és éhen halt magyar katonákra, maximum azt a pátoszt találhatjuk, hogy ők mártírok. A rossz politikában elhunytak, az emberek életét nem néző politikusokkal szemben küzdők mártírjai. Azoknak a mártírjai, akinek elegük van, hogy az emberek csak számok a nagy politikai tervezőasztalok és szalonok térképein. De ahhoz, hogy ezt a pátoszt megtaláljuk, a hősiességet erről a történetről le kéne rántani, és pőrén és meztelenül kéne látni azt, ami ott történt, a rossz politikai és katonai döntések következményét, az emberéletek elpusztulását. Tízezrek, ha nem több mint százezer magyar.
A Don-kanyarban, az első és második világháborúban legkevésbé a politikai döntéshozók, a kormányzók és királyok haltak meg, legkevésbé haltak meg azok, akik kiadták a gyilkos parancsokat. De meghaltak a pékek, a napszámosok, a gyári munkások. Nincs itt mire büszkének lenni, csupán emlékezni kell az eltékozolt életekre, az elrontott politikára, és arra, hogy bizony a militarizmus, a háborús retorika, az emberek számoknak nézése öl.
Megemlékezni a sok-sok magyar családra, a vissza nem jött apákra, testvérekre, gyerekekre.”
***
Nyitókép: Jámbor András Facebook-oldala
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A herceg elleni bestiális támadást előre eltervezték, mégis indulatból követték el, de azt is megtudjuk, hogyan étkezett Szent László és a Rurik-dinasztia leszármazottja. Kutatók a Mandinernek.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Nemzeti ünnep, ukrajnai háború és a mindent letaroló Hunyadi-sorozat mögött rejlő igazság – mutatjuk az idei év márciusának legnépszerűbb írásait a Mandineren! Cikkeinkre egyenként több mint 150 ezer ember volt kíváncsi!
Londonon a világ szeme: eljött a nagy nap.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
