A Don-kanyarban, az első és második világháborúban legkevésbé a politikai döntéshozók haltak meg.
„80 éve. Nem lehet nem megemlékezni a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájáról, nem csupán azért, mert túl keveset beszélünk erről a több tízezer, ha nem százezer halott magyarról, hanem azért is, mert még mindig amikor erről beszélünk, valamiféle borzasztóan rosszul értelmezett hősiesség veszi körül ezt az értelmetlen pusztítás.
Most is, idén is olvasom a posztokat, hogy hősök voltak, akik ott meghaltak, meg hogy a hazájukért hoztak áldozatot. Nem. Ezeket az emberek meggyilkolták, rossz döntéshozók és rossz parancsnokok. Feláldozták őket egy elrontott politika oltárán.
80 éve amikor már egyértelmű volt a vereség, felbomlóban volt a hadsereg, már áttörtek a szovjetek, a hitleri parancs még mindig tiltotta a visszavonulást, amely aztán fejvesztettségbe és fagyhalálba csapott át.
Ha pátoszt keresünk az orosz télben megfagyott, lelőtt és éhen halt magyar katonákra, maximum azt a pátoszt találhatjuk, hogy ők mártírok. A rossz politikában elhunytak, az emberek életét nem néző politikusokkal szemben küzdők mártírjai. Azoknak a mártírjai, akinek elegük van, hogy az emberek csak számok a nagy politikai tervezőasztalok és szalonok térképein. De ahhoz, hogy ezt a pátoszt megtaláljuk, a hősiességet erről a történetről le kéne rántani, és pőrén és meztelenül kéne látni azt, ami ott történt, a rossz politikai és katonai döntések következményét, az emberéletek elpusztulását. Tízezrek, ha nem több mint százezer magyar.
A Don-kanyarban, az első és második világháborúban legkevésbé a politikai döntéshozók, a kormányzók és királyok haltak meg, legkevésbé haltak meg azok, akik kiadták a gyilkos parancsokat. De meghaltak a pékek, a napszámosok, a gyári munkások. Nincs itt mire büszkének lenni, csupán emlékezni kell az eltékozolt életekre, az elrontott politikára, és arra, hogy bizony a militarizmus, a háborús retorika, az emberek számoknak nézése öl.
Megemlékezni a sok-sok magyar családra, a vissza nem jött apákra, testvérekre, gyerekekre.”
***
Nyitókép: Jámbor András Facebook-oldala
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Horthy Miklós kormányzó sportrajongó fia gépészmérnöknek tanult, aranyifjúként élt, a MÁV rátermett elnöke lett, majd hősi halált halt. Náciellenes volt és Széchenyi örökségét követte.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Furcsa a magyar fülnek ezt hallani.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
