TISZTELT KARÁCSONY GERGELY!
Igazán nagy örömmel tölt el, hogy Önhöz is eljutott az írásom. Sajnálattal konstatálom azonban, hogy tőlem kellett megtudnia, mi is hangzott el az ominózus beszélgetés során. Ön bizonyára nincs tisztában vele, mivel soha nem élt ott, de az ukrán szélsőségesek ellenségként tekintenek a kárpátaljai magyarokra. Én ott éltem. Tudom. Én ott voltam, amikor zászlókkal és füstszórókkal tüntettek a magyarok ellen. Ön nem. Én ott voltam, amikor mérgezéssel fenyegették a vízkészleteinket. Ön nem. Én ott voltam, amikor az ukrán kormány ráküldte a terrorelhárítás embereit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára állítólagos államellenes tevékenység után kutatva. Ön nem volt ott. Ott voltam, amikor 2015-ben egy jóbarátomat elvitte a terrorelhárítás, mert azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a Majdan óta csak romlott az ország állapota és Kárpátalja jobban járna autonóm területként. Ön nem volt ott. Akkor sem volt ott, amikor gyerekként gyümölcsöt árultunk az ukrán turistáknak, akik számon kérték rajtunk az ukrán nyelvtudás hiányát és azt ecsetelték édesanyámnak, hogy miért költöztünk Ukrajnába, ha nem beszéljük a nyelvet (mindezt oroszul). Ön nem érzi a szavai súlyát. Kárpátaljai magyarként én viszont annál inkább.
Csak az elmúlt négy évben számtalan jogtiprás érte a kárpátaljai magyarokat, az Ön válasza erre pedig egy öt évvel ezelőtti tiltakozás, amit valahogy nem tárt Szergej Szidorenko elé, amikor Önnel beszélgetett. És tudom, ez kiváló alkalom Orbán Viktor hibáztatására, de attól függetlenül, hogy az ukrajnai magyarellenesség már a Fidesz előtt is jelen volt, Ön csak olajat öntött a tűzre.”
Nyitókép: Földházi Árpád