Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nyugat-Európában egyre nehezebb a megélhetés, korábban elképzelhetetlen problémák jelentkeznek.
„Immár sokadjára történik meg az utóbbi hetekben, hogy valamelyik magyar online portál szemléjében megjelenik egy brit lap cikke, amely az egyre nehezebbé váló megélhetési helyzetről számol be.
Az emelkedő energiaárak, az infláció lehetetlen helyzetbe hozza az átlagpolgárokat. Sokan gyakorlatilag oda jutottak, hogy választaniuk kell az étkezés és a fűtés között. A Mandiner a The Independent című brit lapra hivatkozva írta, hogy
»A megélhetési válság következtében egyre többen kényszerülnek gyertyafénynél felmelegíteni vacsorájukat, ami sokszor állateledel – írja a The Independent. A lap szerint 41 éves csúcsra hágott az országban az infláció, az élelmiszerek és nem alkoholos italok ára 16,4 százalékot ugrott, 1977 óta ez a legmagasabb. A háztartásoknak egyre gyakrabban kell kemény döntéseket hozniuk: fűtsenek vagy egyenek?«
Nemrég pedig »Élelmiszerbankba járnak a brit ápolók, mert a mindennapi betevőre sem futja a bérükből« címmel jelent meg cikk a Mérce (!!!!!) felületén.
Jóllehet, egy szélsőbalos lapnak tényleg nehezen ad hitelt egy magára valamit is adó ember, az azonban tény, hogy most nem légbőlkapott az állításuk, nem tucatszor megbukott közgazdaságilag értelmezhetetlen társadalomjobbítói módszerekről írnak, hanem a színtiszta valóságról.
A brit egészségügyi dolgozók (persze nem az orvosok) gyakorlatilag beestek a szegénységi küszöb alá, egy állami egészségügyben dolgozó ápoló a fizetésből nem képes eltartani magát és a családját. De nemcsak az ápolók, hanem a postások és a vasutasok is a megélhetési válság áldozataivá váltak.
A klasszikus kékgalléros munkások ma nélkülözni kényszerülnek Britanniában, a dolgozói szegénység több évtizede nem látott mértéket öltött.”
Nyitókép: Shutterstock