Óriások vállán állva – milyen legyen az új Európa?

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

***

„Ha távolabb is láttam, mint a többiek, ez azért volt, mert óriások vállán álltam” – írta 1675-ben Isaac Newton, egy 12. századi gondolatot halhatatlanná tévő levelében. A szellemi fejlődés folyamatát, az elődök kiemelt szerepét kitűnően érzékeltető mondását felidézve a jelenkor szerény krónikásaként, és a már emlegetett óriások (Brzezinski és Kissinger) vállain állva jelen írásomban arra keresem a választ, hogyan és mit lehetne tenni a Brzezinski által felvázolt jövőkép ügyében?

Ugyanis a 25 évvel ezelőtti múltban gyökerező utazásnak – mint ahogy minden jó elemzésnek – a végére egy kérdés maradt mindössze a helyzet leírása és az odavezető út feltárása után. Mit lehet tenni?

Nos, a megoldást a működő megoldásokhoz, jelen esetben a gyökerekhez való visszatérés jelentené. A „Soha többé háborút Európában!” felfogást szem előtt tartva újra elővenni Schuman, Adenauer és Monnet szellemiségét. Újra nekifutni – az alapító atyák szándéka szerint – egy minden itt élő számára szabadságot, jólétet, békét és az ezeket lehetővé tevő biztonságot nyújtó Európai Unió létrehozásának.

Ebben a tapasztalatok alapján újjáalkotott, elkerülhetetlenül decentralizált entitásban a tagállamok szabadon ruházzák át a fenti elvárásokhoz szükséges jogköröket és erőforrásokat egy újraalakított, a tagországi parlamentek felé felelős szervezetre.

Ez az újraalkotás fájdalmából újjászületett Európa fel tudná vállalni nagyhatalmi szerepét, megállna katonailag is a saját lábán, és így az Egyesült Államok megbízható, de kisebb szövetségese is tudna lenni.

Ehhez természetesen jelentős változásokra lenne szükség. Úgy a politika, mind a felfogás területén. Az alapokig vagy azon is túl lebontott európai hadseregek újraépítése, de akár egy közös hadsereg felépítése mellett fel kell számolni a szellemi demilitarizáltságot és a fegyveres erőkkel kapcsolatos bizalmatlanságot. A modern hadseregek feladatait és szerepét a demokratikus országokban széles körű és kiterjedt szakirodalom tagolja, ezért egyértelműen túlzóak az esetleges fordulathoz kapcsolódó félelmek.

A határaink mellett újra megjelent, tényleges és egyértelmű katonai fenyegetésekre adott válasz mellett a gazdaság működéséhez szükséges erőforrások ellenőrzése elkerülhetetlenül magába kell, hogy foglalja a mostanra káros mértékű, túlzásba vitt pacifizmus jelentős mértékű visszaszorítását is.

Fenti gondolatok miatt már értek kritikák, még hivatásos katonák részéről is. De kérdezem én: normális ember akar háborút? Egyértelműen nem, így természetesen én sem. Maximálisan egyetértek egy ausztrál ismerősöm, ex-SAS tag véleményével, aki azt mondta, hogy

De ez utóbbi döntés sokszor nem tőlünk függ. Ha olyan demokratikus országok, mint az Egyesült Államok, Japán, vagy Izrael gond nélkül fenntartanak az adott országok érdekeinek előremozdításához szükséges erős fegyveres erőt, akkor ez nem szabadna, hogy gondot okozzon az Európai Uniónak sem. Egy pillanatig sem.

Természetesen jogosak az Egyesül Államok aggodalmai egy esetleges vetélytárs felemelkedése miatt. Éppen ezért ennek a tervezett közös európai haderőnek figyelembe kell vennie az amerikai félelmeket. Például többször és már alacsonyabb diplomáciai szinteken is felmerült az euró mint alternatív (világ)valuta problémája. Persze nem mondom, hogy nincs szükség rá. De! Az USA egyik fő aggodalma a dollár szerepét jelentősen fenyegető európai valuta, és ahogy Oroszországgal, úgy az Egyesült Államokkal sem lehet megtenni, hogy nem vesszük figyelembe alapvető érdekeit.

Vajon az euró feladása megérne egy nagyobb geopolitikai mozgásteret? Mondjuk egy kínai méretű nukleáris elrettentő erőt? Ami ahhoz nem elég, hogy a nagyokat fenyegesse, de ahhoz igen, hogy középhatalmak ne tudják nukleárisan zsarolni az EU-t?

A közös haderő lemondhatna bizonyos képességeiről – olyanokról, amelyek nem korlátozzák a kontinens önvédelmét –, és a gazdaság működéséhez elengedhetetlenül szükséges erőforrásai feletti ellenőrzésről, amelyek hiánya biztosítaná, hogy szüksége legyen az USA-ra.

Mindkét esetben jó analógia lehet a hidegháború. Európának például nincs szüksége nukleáris meghajtású, 100 ezer tonnás szuper-repülőgéphordozókra. Legyenek ezek a drága játékszerek a nagyhatalmak csecsebecséi.

Az Afrikából, a Közel-Keletről és a Kaukázusból érkező szállítási útvonalak védelmére elégségesek a kisebb hordozók is (hátha mégis erőkivetítésre van szükség), valamint egy erős felszíni flotta. A nyolcvanas évekre például a japán hadiflotta (hivatalosan a tengeri önvédelmi erők) már erősebb volt, mint a térség védelméért felelős 7. amerikai flotta. Egyesek már egy újabb Pearl Harbort vizionáltak. Egy fontos tényezőt azonban csak a hozzáértők láttak. Ezek a hajók, még a cirkáló méretű rombolók is, kifejezetten felszíni és tenger alatti célpontok ellen lettek megtervezve. Légvédelmük minimális volt, szinte teljesen az önvédelemre korlátozódott, így nem voltak bevethetőek a szárazföldi légi fedezet hatósugarán kívül, ezzel garantálva, hogy ez az erő kizárólag regionálisan kerül felhasználásra.

A másik ilyen aspektus az egyetlen kontinentális atomhatalom, Franciaország szárazföldi telepítésű ballisztikus rakétái, az SSBS S1-S3 voltak. A legfeljebb 3500 kilométer hatótávolságú eszközök elegendőek voltak ahhoz, hogy a Szovjetunió legsűrűbben lakott európai részeit fenyegessék, korlátozott, de elégséges elrettentést biztosítva ezzel. Tovább ugyanis egyértelműen nem tartható fent Európa gazdasági óriás + katonai törpe szerepe. És

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy fentiek megvalósulásához sok mindennek, szinte mindennek meg kellene változnia. Túl sok a „ha” ahhoz, hogy mindez valóban létrejöjjön, ráadásul életre keltéséhez egy mindenféle ideológiai sallangoktól megszabadított, erős és közös akarat kellene.

Ellenkező esetben a már most látható külső és belső erők – amelyek nagy részét a Skynethez hasonlóan az önmagát létrehozóitól függetlenítő bürokráciák generálnak – szétverik az egész Uniót.

És akkor elkerülhetetlenül a Brzezinski által emlegetett középkori vazallusok leszünk. Sőt, a hasonló, extrém esetben akár széteséssel is fenyegető folyamatok amerikai megjelenése (BLM, Defund the Police! stb.) miatt nem is biztos, hogy a nyugati hatalmaké!

Ha lehet, vagy ha hagyják. Mert afelől ne legyen kétségünk, hogy a fentiek senki másnak nem állnak érdekükben, csak nekünk, európaiaknak.

Fotó: Mandiner archív