Nincs gond? Van gond!

Azt mondja egy pszichiáter barátnőm, hogy a mentális problémáknak divatjai vannak a kamaszoknál. Egyfajta lázadás ez. Sokáig az anorexia volt a legjobb lázadás: a nem evéssel lehetett kellőképpen kiborítani mindenkit. Most pedig a szexuális bizonytalanság az újabb divat – miközben az anorexia is megmaradt.

Nyilván gyakran nem tudatos a kamaszoknál, hogy majdnem meghalnak az éhezésben, vagy váltogatni kezdik a nemi identitásukat.

– ahol egy anorexiás van, ott hirtelen sok lesz. Talán nem is divat ez, hanem egyfajta mentális vírus. Lehet ezekkel a jelenségekkel nem foglalkozni, tabusítani, a homokba dugni a fejünket, de attól még jelen vannak és jelen lesznek a családjainkban és a közösségeinkben. Ez a valóság, és egyre több család fog e problémákkal küzdeni – többségük titokban, mások talán nyíltan. Nem vagyok a téma szakértője, hogy okos válaszokat adjak minderre – csak a jelenségre tudom felhívni a figyelmet, és a megszólalást javaslom másoknak is.

Arra is panaszkodott pszichiáter barátnőm, hogy a nemi identitás változása tabusítva van: nem kutatható, nem kezelhető, gyakorlatilag beszélni sem szabad róla. Az amúgy is agyonterhelt tanárok rendszeresen találkoznak a jelenséggel, de széttárt karokkal állnak: a barátaiknak elmesélik, de képesítésük nincs rá, hogy mit kell ezekkel a helyzetekkel kezdeni. Sőt, igazából senkinek nincs erre képesítése, mert beszélni se szabad róla, nemhogy kezdeni vele valamit. Ott állnak az osztályfőnökök, sok-sok fülbe súgott titokkal, és csak sóhajtoznak, hogy akkor most mit tegyenek.

Ráadásul nem csak lázadásról és divatról van szó.

és mindenféle hideg, zsigerileg ható szomorúság van a háttérben – ami nem oldható fel egy legyintéssel vagy egy rövid beszélgetéssel.

Talán szükség volna egy mentálisegészség-miniszterre vagy más felelősre, aki stratégiát dolgozna ki az egész nemzet mentális problémáinak javítására. Egyébként volt egy ilyen program, Bagdy Emőke és más neves szakemberek indították el, Kopp Mária lelki egészség program volt a neve. Csak azért akadt el, mert minisztériumokon átívelő, mindenkit érintő javaslatok voltak benne. Lehet, le kellene porolni.

Édesanyám, Kopp Mária meg akarta gyógyítani az egész magyar társadalmat. A munkahelyek családbarátsága elterjedőben van, még a társadalmi tőkét, a bizalmat kellene erősíteni egymás között. „A bizalmat, a kölcsönösséget, a kölcsönös segítséget, a civil szervezeteket, az összetartozást, az összefogást kellene erősíteni. Ha ezt gyakoroljuk, az egymás felé fordulást, a közös értékek elfogadását, akkor rájövünk, hogy ez a boldogságunk és az egészségünk titka. A beteg társadalom gyógyulásának alapja” – erről nyilatkozott anyukám a Beteg társadalom, egészséges nemzet című kötetben.

Beszélt arról is, hogy félünk a kihívásoktól. Elkerüljük őket, sőt a gyerekeinket is megóvjuk tőlük. Pedig a célok és azok teljesítése tesz minket erőssé és boldoggá. Van a negatív stressz, amibe belehalunk, ha nem tudjuk megoldani a problémáinkat. De van pozitív stressz is, amikor valamit nehéz elérni, de ha elérjük, boldogok leszünk tőle.

Ilyenek vagyunk – mégis van bennünk egy csomó lehetőség, mert értékorientáltak és családcentrikusak vagyunk mi, magyarok. De azt is fel kell ismernünk, ha segítségre, ha támaszra van szükségünk. És ehhez meg is kell adni a segítséget. Mert a nemzet mentális egészségének gyógyulásra van szüksége.

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

Nyitókép: Shutterstock