Volt valami ősi, valami vallási jelleg abban a jelenetben, ahogy a palástot öltött Lionel Messi feje fölé emelte az aranyló, csillogó világbajnoki kupát. Mint egy Sir Lancelot, aki végre eljutott a Szent Grálhoz. Mint egy pap az úrfelmutatáskor. Mint egy fiatalember, aki hosszú vándorévek, kalandok és megpróbáltatások után átesik a beavatáson.
És a fiúból férfi, a harcosból hős, a játékosból vezér, a bajtársból legenda lesz. A palástos Messi, körülötte az ujjongó, ifjú tanítványaival.
A történet kész, a történet teljes.
„LIONEL MESSI HAS COMPLETED FOOTBALL” – Lionel Messi beteljesítette a futballt
– ahogy egy tweetben írják.
Az egykori betegeskedő, hormonhiányos, gyenge fiúcskából rekordot jelentő hétszeres aranylabdás, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, tízszeres spanyol bajnok, a világ talán valaha volt legjobb klubcsapatának számító, 10-12 évvel ezelőtti FC Barcelona alapembere, Argentína válogatottjával pedig Copa América-győztes – és most már egyben világbajnok futballista lett.
A világbajnoki ünneplés pillanatai
E világbajnoki győzelme után nem kérdés, hogy ki minimum a 21. század legjobb labdarúgója, de egyben
a valaha élt legjobb futballisták aranycsapatának legújabb tagja, a Puskások, Pelék és Maradonák örököse.
E sorok írója, aki nem tartja magát futballszakértőnek, nem egyszer hümmögött a karosszékből Messi kapcsán – mert sokszor sikerült pont olyan messis meccseket kifognia, ahol a legendás játékos nem nyújtott legendás teljesítményt. Talán főleg a 2010-es világbajnokság ludas ebben, ahol Messi egy gólt se tudott rúgni, és a negyeddöntőben az akkori német válogatott 4:0-ra győzte le és küldte haza a lehengerelt argentinokat.
Inkább voltam Cristiano Ronaldónak ha nem is rajongója, de tisztelője: aki kemény munkával, kitartással, szorgalommal, utolérhetetlen elszántsággal sajtolta ki magából a csúcsteljesítményt, s ért el számtalan rekordot a futballtörténelemben. Ronaldo Európa-bajnoki címig vitte a portugálokat – de most már úgy tűnik, az általa is nagyon áhított világbajnoki trófea nem lesz meg neki.
Messinek viszont igen. Aki Ronaldóval ellentétben
látszólag könnyedséggel, kényelmesen, mintha különösebb erőfeszítések nélkül villogta volna végig eddigi karrierjét,
fineszes cselekkel, szemfüles gólokkal, önzetlen és látványos gólpasszokkal, no meg nem kevés büntető értékesítésével.