Messi a csúcson – az életre kelt ősmítosz

Volt valami ősi, valami vallási jelleg abban a jelenetben, ahogy a palástot öltött Lionel Messi feje fölé emelte az aranyló, csillogó világbajnoki kupát. Mint egy Sir Lancelot, aki végre eljutott a Szent Grálhoz. Mint egy pap az úrfelmutatáskor. Mint egy fiatalember, aki hosszú vándorévek, kalandok és megpróbáltatások után átesik a beavatáson.

És a fiúból férfi, a harcosból hős, a játékosból vezér, a bajtársból legenda lesz. A palástos Messi, körülötte az ujjongó, ifjú tanítványaival.

A történet kész, a történet teljes.

– ahogy egy tweetben írják.

Az egykori betegeskedő, hormonhiányos, gyenge fiúcskából rekordot jelentő hétszeres aranylabdás, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, tízszeres spanyol bajnok, a világ talán valaha volt legjobb klubcsapatának számító, 10-12 évvel ezelőtti FC Barcelona alapembere, Argentína válogatottjával pedig Copa América-győztes – és most már egyben világbajnok futballista lett.

A világbajnoki ünneplés pillanatai

E világbajnoki győzelme után nem kérdés, hogy ki minimum a 21. század legjobb labdarúgója, de egyben

E sorok írója, aki nem tartja magát futballszakértőnek, nem egyszer hümmögött a karosszékből Messi kapcsán – mert sokszor sikerült pont olyan messis meccseket kifognia, ahol a legendás játékos nem nyújtott legendás teljesítményt. Talán főleg a 2010-es világbajnokság ludas ebben, ahol Messi egy gólt se tudott rúgni, és a negyeddöntőben az akkori német válogatott 4:0-ra győzte le és küldte haza a lehengerelt argentinokat.

Inkább voltam Cristiano Ronaldónak ha nem is rajongója, de tisztelője: aki kemény munkával, kitartással, szorgalommal, utolérhetetlen elszántsággal sajtolta ki magából a csúcsteljesítményt, s ért el számtalan rekordot a futballtörténelemben. Ronaldo Európa-bajnoki címig vitte a portugálokat – de most már úgy tűnik, az általa is nagyon áhított világbajnoki trófea nem lesz meg neki.

Messinek viszont igen. Aki Ronaldóval ellentétben

fineszes cselekkel, szemfüles gólokkal, önzetlen és látványos gólpasszokkal, no meg nem kevés büntető értékesítésével.

Nem mondom, hogy Ronaldo nem (volt) zseni. De a vasárnapi vébédöntő után mondhatjuk: Messi a zsenibb.

Nem voltam feltétlen Argentína-drukker se soha, a dél-amerikai csapatnak voltak olyan negatívabb karakterjegyei, amik nem tudták elnyerni a szimpátiámat – ellenben idén és négy éve is szívesen drukkoltam az egyéni és csapatteljesítményekben is kiváló, szépen játszó franciáknak.

– a világ körüli milliárdnyi rajongóhoz és futballkedvelőhöz hasonlóan én is azt mondtam: legyen kerek, legyen teljes Messi története. A nagyrészt amúgy is a négy évvel ezelőtti világbajnokokból álló franciák pedig elégedjenek meg ezúttal az ezüsttel. Az amúgy is már világbajnok Mbappé előtt ott van még két vagy három későbbi világbajnokság is, hogy a legnagyobbak közé emelkedjen – és ehhez meg is van a képessége. De az még a jövő zenéje, mi viszont még a jelen szimfóniájának záró, epikus tételét akartuk látni és hallani.

Meg is kaptuk, minden idők egyik, ha nem egyenesen a legjobb, legizgalmasabb, legfordulatosabb, legepikusabb vébé-döntője képében – egy hollywoodi forgatókönyvíró se tudta volna izgalmasabbra írni a sztoriját. Ez viszont a valóság volt, és még évtizedekig fogunk emlékezni a történtekre.

Igen, a futball valláspótlék és mítoszpótlék, de a futball valóban egyben az élet leképeződése is, minden tekintetben: felemelkedésekkel és elbukásokkal, kiteljesedő és félbemaradt pályafutásokkal, közösségek összeállásával és széthullásával, hősi tettekkel és kisebb-nagyobb csalásokkal, önfeláldozásokkal és árulásokkal, nagy történetekkel és kis epizódokkal, a mindannyiunkat elfogyasztó idő látványos múlásával, nemzedékek jövésével és menésével, legendák születésével és eltávozásával.

A világnak történetekre van szüksége, mindig is szüksége volt rájuk. A legkisebb fiú történetére, aki elindul a végekről, megküzd az elemekkel, az ellenségekkel,

Ezt a történetet szomjaztuk mi, emberek évezredekkel ezelőtt is, a tűz körül ülve, mielőtt végzetes csatákba vagy végtelen robotra indultunk volna.

Így ünnepelt Buenos Aires a világbajnoki győzelem után

És ezt a történetet akartuk nézni, átélni és szomjazni tegnap is, egy szürke decemberi délután, az év legsötétebb napjainak egyikén – mielőtt a fény újra győzedelmeskedik a sötétség fölött. Mit is mondhatnék: sokaknak, főleg negyvenötmillió argentinnak már tegnap eljött a karácsony.

Messi megírta a történetét, a végső csattanóval, s pont helyett egy felkiáltójellel a 21. századi hőseposz végén.

Fotó. Paul ELLIS / AFP