Ismét a főispánok ideje jön el, rémületes!

„Kudarcos évek, óriási választási vereség van az ellenzék mögött. Az egykori nagypárti MSZP-ből mára egy tízfős parlamenti képviselőcsoport maradt. Nem először kapja meg a kérdést, de továbbra is hiszi, hogy van még innen felfelé a szocialista pártnak?

Gondolja, hogy miután föltette ugyanazt a kérdést, mint tizenhét másik kollégája, mostanra megváltozott a véleményem? Nem. A tíz képviselő annyi, amennyi. Eggyel több, mint a Jobbiknak. Ugyanannyi, mint a Momentumnak. Az ellenzék egész helyzetét, választási eredményét ramatynak látom. Ezen belül a saját pártomról azt gondolom, már túl van a holtponton.

És hogy én vagyok az utolsó értelmiségi? Ezt azok láthatják így, akik a fiatalabbakat vagy a legfiatalabbakat nem ismerik még. Ezt nem felrovom, csak látom. A szocialista pártban vannak idősebbek is. Tudja, ez nagyon fura, ugyanis én nem a mai vezetőgarnitúrában vagyok idősebb – vagy talán a legidősebb –, hanem az előző garnitúrának vagyok a legfiatalabbja. Közöttük tanultam meg a politikát, az akkori szocialista kormányokban voltam miniszter és a párt elnöke. A középgeneráció gyakorlatilag hiányzik az MSZP-ből, de a huszonévesek és a harmincasok egyre nagyobb számban vannak és jönnek. Belátom, hogy még nem ismerik őket, de érdemes megismerkedni velük.

A legfrissebb felmérések szerint 2–5 százalékon állnak.

Természetesen nem bírálom és nem is bírálhatom a közvélemény-kutatásokat. Nyilván van egy szám, ez a bűvös ötös. Akárhányszor erre gondolok, a szívinfarktus jön rám. Pártelnökként akkor kaptam az első komolyabb kritikát, amikor negyven százalék alá ment az MSZP. Bennem ezek az emlékek nem történelmi távlatúak, hanem eleven részei a gondolkodásomnak. De próbálok tenni azért, hogy erősödjön az MSZP, a magyar szociáldemokrácia pártja. Látom is ennek az eszközét, és az útját is.

Miért akarjon valaki az MSZP-ben politizálni? Mit jelent ma MSZP-snek lenni?

Összekapcsolni a magyarságot és a baloldaliságot, az európaiságot és a magyar szociáldemokráciát, ez az MSZP lehetősége és feladata. Úgy gondolom – nem kétségbe vonva mások meggyőződését vagy törekvését –, hogy erre van igény, és főleg a fiatalok körében, elsősorban a magyar értelemben vett közép- és nagyvárosokban. Az MSZP-nek ez az új generációja kimondottan ezt akarja, és büszke arra, hogy MSZP-s. Tudom, hogy ezek fura mondatok. Nem ilyeneket lehetett hallani az elmúlt években, hanem panaszkodást és siránkozást vereségekről. Őszintén remélem, hogy ennek vége, de kérje majd rajtam számon 2024. május 27-én (vagyis az önkormányzati és az európai parlamenti választások után – a szerk.).

Hány parlamenti ciklus van még az MSZP-ben?

Először is azt remélem, hogy sok parlamenti ciklusa lesz még a magyar demokráciának. Az MSZP-nek most több ciklust mondanék, mint két évvel ezelőtt. Nem látom azt, hogy ebben az évtizedben ne lenne a szocialista pártnak parlamenti frakciója. De inkább megfordítom: azt látom, egyre biztosabb, hogy lesz.

Azon dolgozom, hogy a következő évtizedben pedig mások már megkérdőjelezhetetlenül képviseljék azt, amit ma MSZP-nek hívunk. Magyarul távlatos jövőben gondolkodom, és nem egy ciklusban. Az nem az én mentalitásom, hogy hogyan húzzunk ki még egy ciklust, és mit csináljunk azért, hogy legalább abban az egy ciklusban megmaradjunk. Ez nem én vagyok.

Ujhelyi Istvánt nem tudták, vagy nem is akarták a pártban tartani?

Az Ujhelyi-ügyet lezártam. Kérdezhet, de ezt fogom mondani.”

Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán