„Kudarcos évek, óriási választási vereség van az ellenzék mögött. Az egykori nagypárti MSZP-ből mára egy tízfős parlamenti képviselőcsoport maradt. Nem először kapja meg a kérdést, de továbbra is hiszi, hogy van még innen felfelé a szocialista pártnak?
Gondolja, hogy miután föltette ugyanazt a kérdést, mint tizenhét másik kollégája, mostanra megváltozott a véleményem? Nem. A tíz képviselő annyi, amennyi. Eggyel több, mint a Jobbiknak. Ugyanannyi, mint a Momentumnak. Az ellenzék egész helyzetét, választási eredményét ramatynak látom. Ezen belül a saját pártomról azt gondolom, már túl van a holtponton.
És hogy én vagyok az utolsó értelmiségi? Ezt azok láthatják így, akik a fiatalabbakat vagy a legfiatalabbakat nem ismerik még. Ezt nem felrovom, csak látom. A szocialista pártban vannak idősebbek is. Tudja, ez nagyon fura, ugyanis én nem a mai vezetőgarnitúrában vagyok idősebb – vagy talán a legidősebb –, hanem az előző garnitúrának vagyok a legfiatalabbja. Közöttük tanultam meg a politikát, az akkori szocialista kormányokban voltam miniszter és a párt elnöke. A középgeneráció gyakorlatilag hiányzik az MSZP-ből, de a huszonévesek és a harmincasok egyre nagyobb számban vannak és jönnek. Belátom, hogy még nem ismerik őket, de érdemes megismerkedni velük.
A legfrissebb felmérések szerint 2–5 százalékon állnak.
Természetesen nem bírálom és nem is bírálhatom a közvélemény-kutatásokat. Nyilván van egy szám, ez a bűvös ötös. Akárhányszor erre gondolok, a szívinfarktus jön rám. Pártelnökként akkor kaptam az első komolyabb kritikát, amikor negyven százalék alá ment az MSZP. Bennem ezek az emlékek nem történelmi távlatúak, hanem eleven részei a gondolkodásomnak. De próbálok tenni azért, hogy erősödjön az MSZP, a magyar szociáldemokrácia pártja. Látom is ennek az eszközét, és az útját is.
Miért akarjon valaki az MSZP-ben politizálni? Mit jelent ma MSZP-snek lenni?
Összekapcsolni a magyarságot és a baloldaliságot, az európaiságot és a magyar szociáldemokráciát, ez az MSZP lehetősége és feladata. Úgy gondolom – nem kétségbe vonva mások meggyőződését vagy törekvését –, hogy erre van igény, és főleg a fiatalok körében, elsősorban a magyar értelemben vett közép- és nagyvárosokban. Az MSZP-nek ez az új generációja kimondottan ezt akarja, és büszke arra, hogy MSZP-s. Tudom, hogy ezek fura mondatok. Nem ilyeneket lehetett hallani az elmúlt években, hanem panaszkodást és siránkozást vereségekről. Őszintén remélem, hogy ennek vége, de kérje majd rajtam számon 2024. május 27-én (vagyis az önkormányzati és az európai parlamenti választások után – a szerk.).