Elveszve az individuum vallásában

Advent időszakában járunk, ami a hozzánk hasonló, keresztény gyökerű országokban az elcsendesedés, elmélyülés időszaka. Az év ezen szakaszában van időnk és lehetőségünk számot vetni önmagunkkal, mélyebben átgondolni, hogy honnan jövünk, hol állunk és merre megyünk.

Gyakran hangoztatott, de elégszer el nem ismételhető tétel, hogy a magyar (és egykor az európai) kultúra, normarendszer és jogalkotás a zsidó-keresztény hagyományból építkezik.

történelmünk zavaros útvesztőjében és noha éltünk olyan időket, mikor letértünk az ösvényről, a magyar nemzet végül mégis mindig visszatalált rá.

Napjainkban is történelmi időket élünk. A mögöttünk hagyott évek a válságok évei voltak. Azonban nem csak könnyen kitapintható, a fizikális térben érzékelhető válságokon mentünk, megyünk keresztül, mint amilyen a covid, a háború és a kettő okozta gazdasági válság.

2022-ben, csakúgy, mint az ezt megelőző években, morális válság is zajlik a világ nyugati társadalmaiban. Hogy mit értek morális válság alatt? Minden olyan mozgalom mainstreambe ágyazódását, mely kikezdi azt az értékrendet, melyre kultúránk épül. A mértéktelen fogyasztásra és kizsákmányolásra épülő végtelen individualizmust. A nemi szerepek felszámolását és az egyre agresszívabb LMBTQ-lobbit. A nemzeti érzelem és érdek létének eltagadását és a globalista elit önfeladó kiszolgálását.

És a válság minket, a Z generációt alkotó nemzedéket, talán még inkább megvisel, mint más korosztályokat. Motivációs trénerek, globális nagyvállalatok és szélsőségesen liberális mozgalmak képviselői egyaránt arról győzködnek minket, hogy fogyasztásunkon keresztül identifikáljuk önmagunkat és az eddigi normarendszer felrúgásának árán is valósítsuk meg önmagunkat és álmainkat.

Morális iránytűnk eltájolásának egyik nagyon is kézzelfogható bizonyítéka az az Amerikai Pszichológiai Társaság által is közzétett kutatás, mely megállapítja, hogy a 25 év alattiak körében 52-71 százalékkal nőtt meg a pszichés megbetegedésre utaló tünetek aránya.

Egységes, szilárd és világos értékrend hiányában pedig egyre nehezebben tudjuk megőrizni mentális épségünket. A soha nem látott jólét, a „lét elviselhetetlen könnyűsége” és eddigi normarendszerünk felszámolásának kezdete (?) kirúgta a mankót a kezünkből, melynek segítségével a Szent István király által megkezdett ösvényen biztonsággal járhattunk.

Azonban most még nem késő ismét erőt, tartást és morált tanulnunk tradíciónkból, melyet ugyan átmenetileg elhományosított az individuum vallása, de teljesen még nem árnyékolt be. A Közép-Európai régióba és Magyarországra még nem szivárgott be ez a típusú gondolkodás olyan mértékben, mint más európai országokba, vagy az Egyesült Államokba.

Nekünk, a Z generáció tagjainak is felelősségünk van abban,

Az adventi elcsendesedés most, idén is lehetőséget nyújt számunkra, hogy végiggondoljuk, hogyan juthatunk ki a morális válság útvesztőjéből ismét az útra, melyen korábban útnak indultunk.