Az apai szabadság jó dolog, helyes dolog – hogy az újdonsült apákat a legérzékenyebb, legtörékenyebb időszakban hazaengedjék a gyarapodó családjukhoz.
Ahogy Skrabski Fruzsina barátnénk is írta minapi cikkében: a gyakran kárhoztatott mai kornak egy jó vonása, hogy a családon belüli nemi szerepek bizonyos mértékig egészségesen változtak, és már a férfiak is egyre nagyobb mértékben veszik ki részüket a házimunkából és a gyereknevelésből, a gyerekkel való foglalkozásból.
És ennek egy legkiemeltebb, legfontosabb része és időszaka mindenképp az, amikor egy gyermek érkezik a családba, legyen szó akár az elsőről, akár az őt követő újabbakról.
Biológiánkba, ösztöneinkbe – de mondhatjuk akár azt is, hogy igen, társadalmi nemeinkbe is – bele van ivódva az, hogy jó és normális esetben
Majd a gyerek megszületése után az anya az újszülöttre koncentrál testével és lelkével, az apa pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy a dolgok körülöttük rendben legyenek, minden pillanatban és hosszabb távon is.
Nos, igen, ez egyfajta ideálkép is: a mai modern élet mindennapos viszontagságai, emberi gyarlóságaink, és az új családi helyzettel, egy közös gyermek érkezésével járó, természetes lelki és párkapcsolati megpróbáltatások mindig közbeszólhatnak.
Ezért is fontos azt az egyéni élettapasztalatokon túl társadalmi evidenciaként is kezelni, hogy a családalapítás, az első és a további gyermekek érkezése, nem is beszélve az ikrek áldásáról, az egy párkapcsolat, egy fiatal család legérzékenyebb, legtörékenyebb, döntő fontosságú, elismerésre és támogatásra méltó időszaka.
Ehhez pedig az is kell, hogy társadalmilag és politikailag is
Azt, hogy az apáknak legyen lehetősége ott lenni, helyben lenni, a gyermeket és az anyát segíteni, az újszülött gyermeket az első napoktól kezdve ellátni, együttműködésben az édesanyával.
És ennek érdekében van szükség az apanapokra, az apai szabadság megadására a gyermekek érkezése után. És ezért örvendetes a minapi döntés az eddigi 5 apasági szabadnap 10 napra emeléséről.
Már csak ezt kellene megduplázni úgy 20 napra, és akkor már egész jól állnánk.
Persze eddig is meg lehetett oldani azt, hogy ha egy apa tartósabb szabadságra akar menni a gyereke megszületése után, akkor így tegyen. E sorok írója is így tett mindkét gyereke érkezésénél. Jó előre eldöntöttem, hogy egy hónapot együtt lesz a család, ha törik, ha szakad. Normál szabadnapjaimból vettem ki vagy húszat, s így tényleg több hetet magunk között lehettünk, az élet nagy vízválasztójaként érkező első gyermeket megismertük, megszoktuk, elkezdtük a gyerekes létet; és sok segítséget jelentett a több hetes szabadság a másodikként érkező gyereknél is.
– a leghelyesebb, amit egy társadalom és annak jogrendje, munkarendje tehet, hogy az újdonsült apákat a legérzékenyebb, legtörékenyebb időszakban hazaengedje, hogy családjával, feleségével, gyermekével törődhessen, hogy gondolkodása, az új életformához való hozzáállása egészséges irányban megváltozzon.
Kis üröm az örömben most, hogy a mostani plusz öt apasági szabadnap idejére csak a távolléti díj 40 százalékára jogosult az apuka – remélhetőleg ez a jövőben megváltozik. De persze normális, fizetett szabadságot is kivehet jó esetben minden apa erre az időszakra.
Aztán nem kell az apákat félteni: benne van az ösztöneikben, hogy aztán teljes lendülettel térnek vissza a munka világába, sokan közülük túlórákat vállalnak, húzzák az igát, beleteszik a szükséges pluszt. Hiszen egészséges hozzáállással, és immár az apasági szabadság tapasztalataival is felvértezve tudniuk kell, mi a dolguk: a család fenntartásának biztosítása – de immár a család mindennapi életében való részvétellel is.
És hogy ez lenne a határ? Nem biztos: Norvégiában épp pár éve a konzervatív kormány emelte az addigi 10 hétről 15 hétre (!), vagyis közel négy hónapra az apasági szabadságot, mely során az apa megkapja a teljes fizetését is. Hasonlóan hosszú apasági szabadságok vannak egyébként Svédországban és Izlandon is. És ezekben a skandináv országokban egyébként a mai gyászos európai átlagot meghaladóan 1,7, 1,8 gyermeket szülnek átlagban a nők – nem függetlenül az apákat is hazaküldő, nagyon családbarát politikáktól.
Mehetünk tehát még előre és fölfelé. Családbarát politikákból születnek erős családok, önazonos, stabil lelkületű anyák és apák, egészséges körülmények között felnövő, kiegyensúlyozott gyerekek – s ugyanilyen kis- és nagyobb közösségek, egy egész nemzet lelkének gyógyulását segítve.
Hajrá, magyar apák és anyák, hajrá, magyar családbarát munkahelyek és döntéshozók!
Fotó: RG
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
A Faktum tényellenőrző portál egyik legutóbbi elemzésében arra igyekezett választ adni, van-e ténybeli alapja Orbán Viktor globális és uniós politikai állításainak.
A rapper időzavarba került.
A kommunista titkosszolgálatok által megszervezett szélsőjobboldal, a kádári konformizmus társadalma és a szervezett bűnözés hármas szövetsége legyőzhetetlen erőt képvisel.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Hermész a görögöknél az istenek hírnöke, emellett az irodalom védelmezője is volt. Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy talán ezért volt valami közünk egymáshoz.
Majka üzenete egyértelmű, de akkor nem illik „a független szórakoztatóművész” komfortos köpenyébe visszabújni.
Annak ellenére, hogy nem értek egyet Donald Trump belpolitikai programjával, politikai stílusával, Európát illető gazdasági elképzeléseivel, számítok arra, hogy elnökként változást hozhat az egyre elviselhetetlenebb állóháborúban.
