Amerikában tehát aggasztó jelei vannak annak, hogy az országban felnövekvőben van a cenzorok generációja, mivel sok magas rangú vezető és média valójában felkarolják a cenzúrát és a feketelistázást – véli a szerző. A legutóbbi – e tekintetben hátborzongató – felmérést a College Free Speech Rankings tavaly tette közzé, miután megkérdezték a 159 legjobban rangsorolt amerikai főiskola és egyetem 37 000 hallgatójának hatalmas mintáját.
A felmérésből kiderült, hogy
az egyetemisták hatvanhat százaléka szerint a szólásszabadság legitim formája, ha lekiabálnak egy felszólalót, hogy megakadályozzák a felszólalását.
További 23 százalékuk úgy véli, hogy erőszakot lehet alkalmazni egy beszéd meghiúsítására. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden negyedik diák támogatja a beszédek erőszakos elhallgattatását.
Elhallgattatni az ellentétes véleményformálót
Néhány egyetemista szerint a szólásszabadság magában foglalja a mások elhallgattatásának jogát is. A Berkeley-n például aggodalomra adott okot az effajta vétó alkalmazása az egyetemen, mivel az erőszakos tüntetőknek sikerült elhallgattatniuk a felszólalókat, köztük az ACLU (American Civil Liberties Union, egy jól ismert, több mint 100 éves amerikai jogvédő szervezet) egyik előadóját, aki a szólásszabadságról beszélt.
Mind a diákok, mind egyes oktatók fenntartották ebben az esetben is azt az álláspontot, hogy joguk van elhallgattatni azokat, akikkel nem értenek egyet. Sőt, még a diákújságok is úgy nyilatkoztak, hogy
az „ellenzéki beszéd” nem tartozik a szólásszabadság védelme alá.
Egy másik esetben, a Kaliforniai Egyetem kampuszán a professzorok összefogtak egy kollégájuk körül, aki fizikailag bántalmazott néhány tüntetőt.
Mindeközben tehát felkent akadémikusok is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a sértő vagy „álságos” beszéd nem élvez szólásszabadságot. Mary Lu Bilek, a CUNY (The City University of New York) jogi karának dékánja megmutatta, milyen messzire mutathat ez a tendencia.
Amikor Josh Blackman konzervatív jogászprofesszort megakadályozták abban, hogy „a szólásszabadság fontosságáról” beszéljen, Bilek ragaszkodott ahhoz, hogy a szólásszabadságról szóló beszéd megzavarásának joga is a szólásszabadság része.
Mostanra tehát számos közvélemény-kutatás és felmérés mutatja a nézetek iránti intolerancia növekvő érzését és az ideológiai sokszínűség hiányát az amerikai egyetemi karokon. Amikor ezzel szembesítik őket, a tanárok gyakran vonogatják a vállukat, és azt mondják, hogy a diákok egyszerűen tévednek a beszéd-toleranciával kapcsolatban. Elutasítják az emberekre aggatott címkék, még az önkéntes alapon bevallott párt-preferenciák fontosságát is. Kevesen tagadják azonban, hogy
a karok ma már túlnyomórészt, ha nem is kizárólagosan, demokrata vagy liberális beállítottságúak.