A 444 most sajnálja igazán, hogy a migránsok továbbmentek – gyújtogathatnának itt is

„Marokkó a boltosok, az étteremtulajdonosok, a benzinkutasok és az európai nagyvárosok bennszülött és nem bennszülött lakóinak legnagyobb örömére kiesett a világbajnokságból. Mondanák a szélsőjobboldaliak, de mi nem ilyenek, hanem toleránsak és befogadóak vagyunk, valamint tiszta szívünkből gyűlöljük a szélsőjobbot meg a nacionalizmust.

Mindössze annyi történt, hogy a csintalan és virgonc marokkói fiatalok egyszerűen csak szeretnek élni, szeretnek intenzíven ünnepelni, és hát az önfeledt ünneplés során időnként fel szoktak gyújtani néhány autót meg várost.

No de mit lehet tenni, örülni kell a boldogságuknak, annak, hogy ilyen szenvedélyesen és impulzívan élnek, annak, hogy csak úgy süt róluk, hogy mennyire odavannak a csapatukért és az országért, ahonnan elmenekültek.

Na hát az egészen felháborító, ahogy magyarkodnak, ahogy agresszívan kiabálnak, ahogyan a magyar himnuszt üvöltik, arról nem is beszélve, hogy mennyire ki vannak gyúrva.

Tudvalevő, hogy kizárólag a nácik, a posztfasiszták és a nacionalisták szoktak súlyokat emlegetni, hogy ezzel is félelmet keltsenek azokban a békés demokratákban, akiket különböző okokból felmentettek a felesleges testnevelés órák látogatása alól, és hogy csúcsra járassák a toxikus maszkulinitást. Nyilván a szélsőbalos, kommunista szurkolói csoportokra ez nem vonatkozik.

Ők a nácik ellen harcolnak. A magyar drukkerek sajnálatos módon nem gyűlölik a saját hazájukat, nem is fordul fel a gyomruk a saját népüktől, ők félelemkeltően, és agresszívan kiabálnak, vonulgatnak, szurkolnak, meg magyarkodnak.

Az ember olyankor, amikor meglátja a feketébe öltözött magyar szurkolókat, azonnal tiszta erőből szégyellni kezdi, hogy magyarnak született. Mondjuk egy rendes demokrata, vagy egy tisztességes liberális gyakorlatilag folyamatosan szégyelli, hogy magyar.

Persze olyan, hogy magyar, nyilvánvalóan nem is létezik, tarkabarka keverék nép vagyunk csupán, bár abban azért van valami, hogy az ügyeskedés, a korrupció meg egy csomó szarság tipikusan magyar dolog.

A marokkóiak, a marokkói fiatalok viszont egészen mások, csak úgy ragyog, meg csillog-villog a szemük a hazaszeretettől, az önfeledt ünnepléseik során azt a dús barna hajukat dobálja a szél, az ember szeme pedig megtelik könnyekkel, amikor megpillantja, hogyan világítja meg a bátor és gyönyörű barna arcukat egy-egy lángoló autó fénye.

Valahogy a zsigereinkben érzzük, hogy csak szeretni lehet őket, hogy büszkék arra, hogy honnan menekült... pardon jöttek, a gazdag és értékes kultúrájukra, a szokásaikra és a nyelvükre.

Jó, mondjuk múltkor az egyik marokkói focistáról kiderült, hogy csak franciául tud, de ezen csak a szélsőjobboldaliak röhögtek, mert fogalmuk sincs az elfogadásról és a szeretetről.

Egyszerűen vannak dolgok, amivel tilos viccelni; Karácsony Gergely nyelvtudásán, Biden úr nyelvbotlásain, Gurmai Zita sprintjén, vagy a saját anyanyelvét elfelejtő marokkói játékoson. Egyébként a marokkói bevándorlók is csak azt szeretnék, ha szeretnék, ha elfogadnák őket.

Mindössze azért gyújtották fel minden meccs után fél Európát, mert teljesen jogosan úgy érzik, hogy a többségi társadalom nem kedveli őket.

Ezt a 444 is remekül megfogalmazta minapi cikkében, amiben többek között arról írtak, hogy kizárólag Európa felforgató és gyűlölködő szélsőjobboldali politikusai beszélnek arról, hogy a Franciaországban élő marokkói bevándorlók nem viselkednek éppen hazafiként, amikor választott hazájuk helyett

Nyilvánvaló, hogy ettől függetlenül nagyon szeretik Franciaországot, teljesen világos, hogy attól mert esetleg letéptek néhány francia zászlót, vagy mert az országot szidták, még lehetnek jó hazafiak.

Azok is. Persze akár gyűlölhetnék is a gaz gyarmattartó franciákat, na de ők nem olyanok. De ha olyanok lennének, azt egy demokratának kötelessége lenne megérteni, és elfogadni. Franciaországban amúgy is gyűlölik saját magukat a tisztességes liberális demokraták.

A posztfasiszták persze most pár tucat felgyújtott európai város miatt elkezdték hergelni az embereket, különböző utcai harcokról meg felgyújtott autókról készített videókat mutogatnak, de akinek a szíve nincs tele gyűlölettel, és aki szeretet és a liberalizmus nyelvét beszéli, az pontosan tudja, hogy időnként ugyan előfordulhatnak ilyen extrém esetek, de egyrészt az ilyen bájos erőszak manapság a haladó nagyvárosi élet részét képezi, másrészt fantasztikus a marokkói konyha. Az igazi baj az, hogy 2015-ben továbbmentek.”

Nyitókép: Julien Mattia / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP