TGM is „megszakértette” a Baranyi Krisztina és a jobboldali sajtó közötti csörtét

Hosszú véleménycikket írt Tamás Gáspár Miklós a Telexre, melyben a múlt héten lezajlott Baranyi Krisztina és a jobboldali sajtó közötti csörtét elemezte. Mint ismert, a ferencvárosi polgármestert meghívták az ATV reggeli műsorába, ahol a műsorvezetőkön kívül mindig meghívnak egy újságírót, aki kérdezhet. Így volt ez Szalai Szilárd esetében is, azonban Baranyi Krisztina nem fogadta el a PestiSrácok.hu újságíróját, akit lepropagandistázott és nem válaszolt a kérdéseire. 

TGM ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, ő a legcsekélyebb mértékben sem helyeselném, hogy ennek a portálnak a dolgozóit elhallgattassák.

(Vagy akárki mást elzárjanak potenciális közönségétől.) Fontos, hogy megszólaljanak, mert a magyarországi politikai társadalom egyik létező érzékenységének, beállítottságának, hangulatának a képviseletében jelennek meg, és evvel informálnak, eligazítanak bennünket, akik viszonylag távolabb állunk tőlük.

„Éppen ezért őszinte hálával tartozunk azoknak a portáloknak és más fórumoknak, amelyek Baranyi Krisztinával szemben kritikai megjegyzéseket tesznek közzé, mindenekelőtt a Mandiner nevű, a mai kormányzattal összhangban álló orgánumnak, amely az egyik legérdekesebb szöveget publikálta a tárgyban egy Facebook-poszt átvételével. A szöveg szerzője Jeszenszky Zsolt úr, akiről én keveset tudok, de akinek az írását (»Van-e Baranyi Krisztánál szánalmasabb, visítozóbb-sipákolóbb áldozatpózoló politikus Magyarországon?«) elolvasásra ajánlom.” – írta Tamás Gáspár Miklós.

„Szerény nézetem szerint evvel a publicisztikai dolgozattal minden baloldali, zöld, liberális, konzervatív, keresztyén magyar olvasónak meg kell ismerkednie avégett, hogy a hazánk földjén és mennyboltozatán földalmahodott állambölcseleti jelenségek természetéről okuljon” – folytatta.

TGM szerint a ferencvárosi polgármesterről a híres tévéműsor után is „szexuális szennyel elárasztó, szadisztikus karakterű cikkek azóta is szakadatlanul megjelennek a jobboldali internetes sajtóban”. A filozófus kijelentette, komolyan kell venni ezeket az írásokat, ugyanis ezekből felejthetetlen emlék lehet, amiből az utókor is meríthet.

Ezek a semmilyen más országban nem elképzelhető morális-gondolati eljárások abban a politikai rendszerben születnek meg, amely igenis hajlandó az alkotmányos jogállam bizonyos aspektusait beépíteni a honi jogrendszerbe. Miért? Pénzért. Az Európai Unió ugyanezeket az elemeket megpróbálja a sajátságos magyar államra rákényszeríteni. Hogyan? Megvesztegetéssel – áll a filozófus érvelésében, majd úgy folytatta, hogy ennek az államnak „a legfőbb vezetője nem elszigetelt, mert nem a nehezen kezelhető Európával barátkozik, hanem a baráti Türk Tanáccsal, amelynek az egyetlen nem muszlim részvevője”.

– írta.

Az európai pénz kilátása az állam bizonyos szerveit és politikai fórumait némileg megszelídítette, de a ferencvárosi polgármester – és a marosvásárhelyi újságíró – félhivatalos kezelése (a magyar állam vezetői az akasztási fölhívásra nem mondtak semmit, csak a joghatósággal rendelkező román kormány és ügyészség lépett, bár az elkövető magyar állampolgár) világossá teszi, hogy milyen bánásmódra számíthatnak a jogállami áldásokkal csakhamar elhalmozott honfitársaink, akiknek olykor terük nyílik a szabad beszédre és cselekvésre, amely persze a világon mindenütt kiváltság, nem jogosultság –olvasható a filozófus cikkében. 

– írta, majd úgy folytatta, hogy a „szadisztikus-brutális, nőgyűlölő (máskor meg nyíltan fajgyűlölő, kisebbségellenes) publicisztikai „duktus” a szimbolikusan is nyilvánvalóvá tett hatalmi helyzetnek egyszerre hű ábrázolása és gyakorlati módszere”. 

TGM szerint „jellemző, hogy ebbe most a Budapestet irányító magas rangú köz- és főhivatalnok is beleelegyedett, állami külcsínt kölcsönözve egy magyar nő nyilvános-jelképes meggyalázásának”. Tamás Gáspár Miklós cikkét azzal zárta, hogy „Baranyi Krisztina bírálóinak is vannak jogaik, szabadon beszélhetnek, beszéljenek is (akármiről akármit akárhogyan), ezt senki nem vonja kétségbe”.

– olvasható a publicisztikában.

A filozófus szerint senkit nem fognak, és nem is kell, nem is szabad betiltani, a szólásszabadság éles fényt vet a valóságra, akárhogyan használják.

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner