Az európai pénz kilátása az állam bizonyos szerveit és politikai fórumait némileg megszelídítette, de a ferencvárosi polgármester – és a marosvásárhelyi újságíró – félhivatalos kezelése (a magyar állam vezetői az akasztási fölhívásra nem mondtak semmit, csak a joghatósággal rendelkező román kormány és ügyészség lépett, bár az elkövető magyar állampolgár) világossá teszi, hogy milyen bánásmódra számíthatnak a jogállami áldásokkal csakhamar elhalmozott honfitársaink, akiknek olykor terük nyílik a szabad beszédre és cselekvésre, amely persze a világon mindenütt kiváltság, nem jogosultság –olvasható a filozófus cikkében.
A ferencvárosi polgármester gyalázói felejthetetlen szolgálatot tesznek valamennyiünknek avval, hogy eszünkbe juttatják, milyen kulturális velejáróik vannak a fajvédő-ébredő rezsimeknek”
– írta, majd úgy folytatta, hogy a „szadisztikus-brutális, nőgyűlölő (máskor meg nyíltan fajgyűlölő, kisebbségellenes) publicisztikai „duktus” a szimbolikusan is nyilvánvalóvá tett hatalmi helyzetnek egyszerre hű ábrázolása és gyakorlati módszere”.