Pankotai Lili iskolát vált

„Nincs egyszerű helyzete az egyházi iskoláknak. Főleg akkor nincs, ha van egy országvilág előtt »fa….ós« diákja. A név ugye, kötelezne, így marad az egyre randább billog, amit a nem hívő ember rájuk süthet: »na, ez a kereszténység, humbug és képmutatás«.

Pankotai Lili iskolát vált. Egyelőre semmit nem tudni, hova megy, jövő hétfőig nem nyilatkozik. Nem tudni, milyen iskola várja őt tárt karokkal, mindenesetre inkriminált szónoklatával a bizonyítványt nemcsak magáról, családjáról, de valamelyest alma materjéről is már kiállította.

Kisgyereket nevelve egyre gyakrabban jön fel környezetemben az iskolakérdés, és szégyellnivalóan sokszor merül fel a gondolat, hogy egyházi iskolába azért ne… Csak a személyes kis köreinkben tapasztalt dolgokkal is tele a padlás: megesett lányok, fiúból lett lányok, drog- és alkoholproblémák, minősíthetetlen tanári viselkedés és még sorolhatnánk. Persze, előfordul ez – szinte – mindenhol, de hogy egyházi iskolákban… az azért durva, nem?

Hol siklott félre az egész? Ma már alig tanítanak szerzetesek az egyházi fenntartású intézményekben, de tény, hogy a legelső iskolák létrejötte mind a tanítórendekhez és a plébániai szkólákhoz köthető; innen származtatva lehet erkölcsi- és vagy követelésbéli nívóról beszélni.

Akármi is ennek az oka, az biztos, hogy a nem keresztény emberek tömegesen íratják a gyerekeiket egyházi iskolákba, akkor is, amikor van választási lehetőségük. »Majd megnevelődik ott«, mondják sokan. Pedig az intézmény soha nem pótolja azt, amit otthonról nem kap a gyerek meg.”

Nyitókép: Facebook