A megmozdulások motorjává váltak a diákok, de ezt maguktól tették

Többen utalnak rá, minek megtanulni dolgokat. Másodpercek tőrt rásze alatt megkereshető az interneten. Na ez az. Itt van mindennek a gyökere. A feladat megoldó képessége az emberiségnek szép lassan, vaggy nem is lassan???? -el fog tünni. Ez a cél. Remélem tévedek, de az a erény véleményem, a mostani közéiskolások lesznek az elsők a civilizáció tőrténetében, akik nem tesznek semmit hozzá az előzményekhez, hanem csak elvesznek belőle, A most huszon évesek sem tettek már hozzá, de legalább nem vettek el az egyetemes tudásból. Miért van igy? Nyilván sok oka van. Az egyik valószinű a digitalizáció. Aztán az angol mint nyelv mindenek elé helyezése. A mi nyelvünk gondolkodásra, megoldásra késztet. És az angol, természetessen nem az irodalmi nyelvre gondolok, hanem a mindennapi pongyola nyelvre. Szomorú pálda az anerikai szleng. Habár vehetjük úgy is, az amcsik, mint minent ezt is lopták.

Itt volt a 4 napos szabadság! Most lehetett volna csinálni a balhét reggeltől estig! Hol voltatok! Már még ezt a gané országot! Mit képzenek ezek magukról? Nehogy már a gyerek tanulni járjon az iskolába, a tanár meg tanítani! Vannak olyan szarháziak is, akik elfogadják azt, hogy a munkahelyen dolgozniuk (is) kellene! Hova fajul ez a Világ! Hallatlan...

Ez a nő idióta. Sajnos a tanulás arról szól, hogy valamit nem tudok, és fáradtságos munkával el kell sajátítanom. Ebben segítenek a tanárok – de a diák helyett ők sem tanulhatják meg az anyagot. Teljesen értelmetlen arról a tananyagról interaktív vitát tartani a diákok bevonásával, amiről halvány fogalmuk sincs.

Eddig az első 159 kommentet olvastam el. Ezekből 8 olyat találtam, amelyben a magukat tanulónak jelző kommentelők egyetértenek azzal, hogy a diákok feladata is a pedagógusok alacsony fizetése miatt tüntetni, még akkor is, ha ez a tanulás rovására megy. A jelen kommentben néhány gondolatot villantok fel, mivel az oktatást a kultúra legfontosabb intézményének tartom úgy, hogy minden más kulturális megnyilvánulásnál lényegesen nagyobb és messze a legtöbb emberre a legnagyobb hatást gyakorló szegmense az emberi kultúr-tevékenységnek. A valószínűleg volt vagy jelenlegi tanulóként érintett kommentelők harmada a tananyag nagy részét haszontalannak tartja, megjelölve a szerinte kiselejtezendő megtanulni valót. A leginkább feleslegesnek tartott tartalmakat a humán kultúra és műveltség tárgyköréből törölnék, de sokan feleslegesnek tartják a természettudományok (fizika, kémia, biológia) mélyebb megismertetését is, egy kisebb csoport szerint még a közismereti tárgyak (pl. földrajz, állampolgári ismeretek) is feleslegesek. Számomra az egyik leginkább romboló tananyag szűkítéssel a számtant és/vagy a matematikát tartják csonkolandónak, hivatkozva a mindenki által használható számoló- és számítógépekre. A gyakorlat azt mutatja, hogy azok az iskola rendszerek a hatékonyak, amelyek 4 évente tesztelik a diákok képességeit és irányítják a tanulókat olyan iskolákba, amelyek követelményei az egyes tanulók képességeinek és a szorgalmának együttes színvonala alapján megfelelnek. Az ilyen iskolarendszert működtető államok mindegyike, tehát még a kommunista Kína is lehetővé teszi, hogy a tehetősebb szülők gyermekeiket , összefoglaló néven fizetős intézetekbe taníttatják. Ilyen, részben magán, részben állami, vagy kizárólag magán, tehát állami finanszírozásban nem részesülő finanszírozású iskolák Magyarországon is működnek. Bámészkodóként két olyan felnőtt tüntetőt is név szerint felismertem, aki részben, vagy egészben magán finanszírozású intézményben, vagy intézményben is tanít. Furcsaságnak tartom, hogy a magán finanszírozású iskolában tanító tanár is részt vesz a tüntetésen, láthatóan a tanítványainak legalább egy részével együtt. Az oktatók számos esetben kerülnek megoldhatatlan helyzetbe a fegyelmezés eszközeinek szegényessége, sőt teljes eredménytelensége miatt. A fegyelmezés lehetetlenné tételéből következően a kötelező közoktatásban gyakorlatilag nem csak nehezen, hanem egyáltalán nem lehet az előírt tanmenetet teljesíteni. Olyan oktatási rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi a renitens tanulók eltávolítását az intézményből. Ezek a nem-tanuló tanulók megelőzendő a randalírozást, természetesen nem ehetnek az iskolai napköziben sem. Ha az iskola fönntartó szervezet ezt megengedi, akkor a renitens diák az adagját az általa hozott edényben az ebédeltetés megkezdése előtt elviheti. Az oktatás nem része a hatalomnak. A tanárok nem tagjai a klasszikus hatalmi ágak (törvényhozó, kényszerítő és bírósági) egyikének sem. Mégis egy társadalomra a legnagyobb pro és kontra hatást az oktatás gyakorolja. Vita téma lehet, hogy a szülői és az iskolai hatásai közül kié a nagyobb szerep és melyik a követhetőbb minta. A szülőké, vagy az iskoláké? Ez egy nem kellően feltárt viszonyrendszer a gyermekek és ifjak, valamint a szülők és az iskolák között úgy, hogy ez a kulcsa mind a közeli, mind a távolabbi jövő kulcsa. Ráadásul a tömegmédia mindkét befolyásoló közeget, azaz a szülőit és az iskolait is képes fölülírni. Az az érzésem hogy amennyiben a szülők és az iskola nem köt szoros szövetséget, a tömegmédia káros hatásainak mérséklése érdekében, akkor a társadalom nagyon szomorú jövő előtt áll.