A megmozdulások motorjává váltak a diákok, de ezt maguktól tették

„Tulajdonképpen ma milyen az iskola világa?

Szerintem nyomasztó. Azt kell elképzelni, hogy a diákok napi nyolc órában hallgatnak olyan tananyagot, amit nekik semmi kedvük megtanulni, bemagolni. A tanár tudja, hogy értelmetlen leadni, mert nem ettől lesz majd valaki érett, és nem ettől lesz később valakinek jó munkahelye, vagy ettől lesz értelmes. Amit napközben meghallgattunk az órán, azt ugyan lejegyzeteljük, de még nem tudjuk. Napi nyolc óra után, ha hazamentünk, még több órát rá kell szánni arra, hogy megtanuljuk, amit lejegyzeteltünk, ha jó jegyet szeretnénk. Azért, hogy egy dolgozat után aztán az egészet elfelejtsük, mert nem használjuk többet. Maximum néhány év múlva, az érettségin kerül újra elő. Aztán vághatunk neki az újabb anyag megtanulásának. 

És milyen iskolát képzelnek el a diákok, milyent szeretnének?

Sokkal interaktívabbat. A frontális oktatás nem alkalmas ennyi diák nevelésére. Amikor egy tanár kiáll, és unatkozó, félig álmos diákoknak olyan anyagokat ad le, amiknek értelmük sincs, hogy leadják, az nem valami hatékony. Ha interaktívabb lenne a tanulás, megkérdeznék a diákok véleményét, aktív viták és beszélgetések zajlanának a tananyagról, párhuzamokat vonnának, összehasonlítanának korszakokat, az irodalom és a történelem jobban egybe lenne vonva, vagy a nyelvórákon nem a nyelvtanról szólna a nyelvtanulás, hanem a beszélgetésről, akkor picit életszerűbb lenne az egész. 

Az ADOM milyen akcióra készül a legközelebb?

Egyelőre próbáljuk magunkat összeszedni, mert elég sok energiát fölemésztett az eddigi tüntetések megszervezése. Aztán újult erővel vágunk bele a PSZ által bejelentett, november 26-i Kossuth téri tüntetés szervezésébe. Ez lesz a következő nagy akció.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd