„Ha az átlag nyugati szakértőnek nyilvánosan tesszük fel ezt a kérdést, akkor egy olyan kategorikus »Nem! Nem! Sohá!«-t kapunk, ami bármelyik régi vágású irredentának a becsületére válna.
Magánbeszélgetésben, négyszemközt, miután elhadarta a szakma idevágó bulláit a Putler-fasizmusról, a szakértőnk kínnal-keservvel beismeri, hogy ez a háború minden valószínűség szerint mégis kompromisszummal fog végződni. De ezt a véleményét csak bizalmasan közli velünk, a lelkünkre kötve, hogy a beszélgetés tartalma kettőnk között maradjon.
Azok, akiknek a karrierje, megélhetése kevésbé függ a polkorrektségük vegytisztaságától, már inkább hajlanak arra, hogy nyilvánosan is felvállalják a kompromisszumos megoldás lehetőséget. Ők azok, akik az intellektuális lőszert szállítják annak az egyre erősödő politikai vonalnak, ami egy »rossz« békével akar véget vetni egy »jó« háború borzalmainak.
De vajon mi az esélye annak, hogy ez az idestova nyolc hónapja zajló háború valóban kompromisszummal záruljon le?
Számos eszközünk van arra, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, de a mód ahogy ezeket az eszközöket alkalmazzuk igen nagy mértékben függ az elemző személyétől, szimpátiaitól, élettapasztalatától stb. Az egyetlen eszköz, ami független ezektől a szubjektív változóktól az a történelmi tapasztalat. Mivel a rendelkezésünkre álló adatsorokat a szakma robotosai hosszú évekkel az ukrán háború kitörése előtt állítottak össze, egy meglehetősen objektív szerszámot kapunk itt kézhez.”
Nyitóképen: Fegyveres csecsenek. Fotó: Maksim Blinov / SPUTNIK / AFP