„A kommunisták 2010 óta sokféleképpen próbálták már dalba foglalni a frusztrációikat. Nem sikerült, nagyrészt a muzikalitás és verselési képesség fájó hiánya miatt. Mozgalmár abból lesz, aki minden másra, a szó legtágabb értelemben minden másra teljesen alkalmatlan. De a mozgalmárkodáshoz is kell tehetség: hiába bábáskodott például Péterfy Bori ezeknél a szörnyűségeknél, a zenei tehetségét megfojtotta a mozgalmár-szakértelem teljes hiánya. Hála Istennek.
Majka az egyetlen valóságshow-szereplő, akit be tudnék azonosítani, mert ő még az első szériában volt és akkoriban még egyébként normálisnak tűnő emberek is szóbahozták fecserészés közben a műfajt. De ez is elmúlt, szintén hála Istennek. Arról is hallottam, hogy Majka zenei karriert épített magának és hatalmas nagy sztár abban az űrben, amit a 3+2 együttes hagyott maga után. Ezt az űrt a rap töltötte ki, amit csökönyösen zenének neveznek azok, akik szeretik idegrendszeri okokból a minimalista repetitivitást. Bár tudnám, ez mit jelenthet. Ezzel a zenével, ha a médialejátszó algoritmusod megkímél tőle, úgy lehet találkozni, hogy megáll melletted a pirosnál egy húsz év körüli felstuccolt BMW és áthallatszik belőle valami magyar nyelvű rapszám, amit rossz esetben a kormánynál ülő fukszos, tetovált csóka még énekel is. Igyekszel nem oda nézni, nem röhögni, letelik a 30–40 másodperc és te ottmaradsz a kétellyel: a kula tényleg jó rím a bulára? Ez az egész annyira szar, hogy még a kereskedelmi rádiók sem nagyon adják. Suhajda Pali »Köművesfütty« című klasszikusa is beleragad a szubkultúrába.