A kommunisták 2010 óta sokféleképpen próbálták már dalba foglalni a frusztrációikat.
„A kommunisták 2010 óta sokféleképpen próbálták már dalba foglalni a frusztrációikat. Nem sikerült, nagyrészt a muzikalitás és verselési képesség fájó hiánya miatt. Mozgalmár abból lesz, aki minden másra, a szó legtágabb értelemben minden másra teljesen alkalmatlan. De a mozgalmárkodáshoz is kell tehetség: hiába bábáskodott például Péterfy Bori ezeknél a szörnyűségeknél, a zenei tehetségét megfojtotta a mozgalmár-szakértelem teljes hiánya. Hála Istennek.
Majka az egyetlen valóságshow-szereplő, akit be tudnék azonosítani, mert ő még az első szériában volt és akkoriban még egyébként normálisnak tűnő emberek is szóbahozták fecserészés közben a műfajt. De ez is elmúlt, szintén hála Istennek. Arról is hallottam, hogy Majka zenei karriert épített magának és hatalmas nagy sztár abban az űrben, amit a 3+2 együttes hagyott maga után. Ezt az űrt a rap töltötte ki, amit csökönyösen zenének neveznek azok, akik szeretik idegrendszeri okokból a minimalista repetitivitást. Bár tudnám, ez mit jelenthet. Ezzel a zenével, ha a médialejátszó algoritmusod megkímél tőle, úgy lehet találkozni, hogy megáll melletted a pirosnál egy húsz év körüli felstuccolt BMW és áthallatszik belőle valami magyar nyelvű rapszám, amit rossz esetben a kormánynál ülő fukszos, tetovált csóka még énekel is. Igyekszel nem oda nézni, nem röhögni, letelik a 30–40 másodperc és te ottmaradsz a kétellyel: a kula tényleg jó rím a bulára? Ez az egész annyira szar, hogy még a kereskedelmi rádiók sem nagyon adják. Suhajda Pali »Köművesfütty« című klasszikusa is beleragad a szubkultúrába.
Majka jól nősült, Dundikát vette el feleségül, ezt tudom valahonnan, de azért sem guglizom rá, nem akarok többet tudni. Végre eszembe jutott, miért kezdtem el írni ezt az egészet, Majka ugyanis rendszerkritikus dalt írt, illetve adott elő Molnár Tamás (az ki?) aktív közreműködésével, »Azt beszélik a városban« címmel.”
Nyitókép: Mandiner Archív