Nevetséges, hogy ennyit kell várni a választási eredményekre

„Természetesen ez egy nevetséges önellentmondás. Hogy lehet a demokrácia – a sokak uralma, a szavazás és jog általi uralom – a szavazás tétje? Hogy lehet a demokrácia veszélyeztetve a demokrácia által? Mi, a sokak, és egyenként is szavaztunk, a normák és a jog szerint. Ha ennek bármilyen tartalma van azon az elkeseredett liberális siránkozáson kívül, hogy menjünk el szavazni, akkor az annak a realizálása, hogy valami jönni fog a választások után, és hogy a kormányzás nem azonos a szavazással. A baj egyre inkább az, hogy a választás napja egyre kevésbé egy nap.Ez mostmár választási hét, vagy még hosszabb. (…)

A demokrácia kérdése egyben a rezsim kérdése is. Vannak azok – általában a baloldaliak, néha úgy, hogy a republikánusokra szavaznak – akik a demokráciát klasszikus értelemben használják, és habár nem valószínű, hogy használnák ezt a kifejezést, de egy rezsimfajtának tartják. Ez a többség uralma; vagy az egyenlőség felé való út. Lehet, hogy csak az oligarchia álcája, de még az uralkodó kevés számára is fontos, hogy a többség hasznára legyen. Ebben az értelemben a demokrácia liberális demokrácia, a történelem menetelése az igazságosság felé. Nem a szavazás; hanem amire szavazunk.

Eközben a jobboldalon – főleg annak a pedáns típusú személyiségnek a számára, aki szerint a zászló valóban egy köztársaságot jelképez – a demokrácia a tömeges választójogot és a képviseleti rendszert jelenti,  a mechanizmust, ami által az alkotmányos rend és a nemzeti történelem folyamatában él és megőrződik. A demokrácia ebben az értelemben nem a rezsim maga, nem a rezsimről szavazunk – hanem a demokrácia az a szavazást jelenti. (…)

És ha a demokrácia azt jelenti, hogy az emberek választottak és megkapták a képviselőiket, hogy általuk kormányozzák magukat, akkor a mechanizmusban bízni kell. Ennek eszköze nem lehet hibás, igazolni kell, tesztelni kell, helyre kell hozni és biztosítani kell. A szavazógépeknek nem szabadna elromlaniuk. A demokrácia, a szavazás rendje változott és változni fog, de a változások eszközök voltak, nem célok. A cél a bizalom kell legyen a megválasztott képviselőinkben, hogy tényleg azokat képviselik, akik választották őket, hogy a folyamat szabad és igazságos, valódi erőfeszítés a többség és a kisebbség egyesítésére.

Szóval nevetséges, hogy még mindig az eredményekre várunk, akkor is, ha megmondták nekünk, hogy így lesz. A halasztások, az elit és a média erőlködése, hogy ez így normális – mind azt jelzik, hogy az ország mennyire megosztott azügyben is, hogy egyáltalán mit jelent a demokrácia. Az eszköz vagy cél? Milyen cél érdekében eszköz? És ha egy cél, milyen eszközöket szentesít?”