„Amikor egy nappal a félidős választásokat megelőzően, az Ohio állambeli Dayton-ban megrendezett republikánus kampányhajrá legvégén Donald Trump volt amerikai konzervatív elnök bejelentette, hogy a másnap megrendezésre kerülő időközi választásokra egy héttel egy sorsdöntő bejelentésre készül, nemcsak a fősodratú amerikai média, hanem a világsajtó is szkeptikusan fogadta az állítást.
Az elsősorban a baloldallal szimpatizáló orgánumok, illetve progresszív politikusok és kommentátorok döntő többsége ugyanis a mentén érvelt, hogy egy, a republikánusok számára nem várt kimenetellel végződő választás után a volt elnöknek sem platformja, sem pedig bátorsága nem lesz a 2024-es elnökválasztásra bejelentkeznie.
Azonban a progresszív oldal mellett érdekes módon egy másik politikai tömb is a támadásba burkolt önvédelem stratégiáját választotta, mégpedig azok a jobboldali közéleti szereplők és politikusok, akik bár önmagukban sikeres politikai aktorok, évek óta képtelenek érdemben felvenni a versenyt a Make America Great Again (MAGA) mozgalom és annak vezetőjének lendületével, így annak több tízmilliós szavazótáborát sem óhajtják megérteni.
Mindezek folyományaként szinte magától értetődőek voltak azok a jobboldali szalagcímek, publicisztikák és médiamegjelenések, amelyek azok után születtek, hogy kiderült, a várva várt „vörös hullám” elmaradt, a rekordalacsony demokrata elnöki megítélés ellenére a jobboldal a képviselőházi többségen kívül már egyáltalán nem számíthat a kongresszus kulcsaként emlegetett szenátusi többségre.
Mi több, a csalódást keltő eredményekkel összefüggésben ugyanakkor az országos politikai térképen, egy-két helyen kifejezetten erős konzervatív felhatalmazás öltött testet,
melyek közül kétségkívül a múltban következetesen billegő államként nyilvántartott Florida esete tűnt ki leginkább azzal, hogy a republikánus Ron DeSantis kormányzó, aki elsősorban a baloldali identitáspolitika, illetve a progresszív woke-izmus ellen lép fel évek óta, magabiztosan újrázni tudott.”
Nyitókép: MTI/AP/Rebecca Blackwell