Ki lenne jó amerikai elnöknek? – Amerika választ Fodor Gáborral és Kiszelly Zoltánnal
Az amerikai kampányhajrá megmutatta, hogy minden idők egyik legkiélezettebb elnökválasztására kell készülni.
Stratégiai bombázással nem lehet háborút nyerni. Nincs ok a pánikra.
„Még jóformán el sem kezdődött az orosz légioffenzíva az ukrán infrastruktúra ellen és már meg is jelentek azok a szakértők akik csak legyintettek az egészre.
Az érvek amiket felsorakoztattak frappánsak voltak és meggyőzőek.
1. Az első világháborúban nem sikerült Zepelinekkel és kezdetleges stratégiai bombázókkal térdre kényszeríteni a perfid Albiont.
2. A második világháborúban sem sikerült megtörni a brit szigeteket, annak ellenére, hogy számos nagyvárost, köztük Coventry-t is, »coventrizálták«.
3. A tűzvonal másik oldalán sem sikerült megtörni a németeket Drezda elpusztításával, se a japánokat a Tokio elleni gyújtóbomba-Blitzel.
Vagyis stratégiai bombázással nem lehet háborút nyerni. Nincs ok a pánikra.
Ebből a gondolatmentből azonban néhány csavar hiányzik.
Az egyik, hogy a kritikus infrastruktúrák száma, zsúfoltsága és összekötöttsége exponenciálisan megnövekedett a múlt század negyvenes évei óta.
Egyszerűen a mai jóval gazdagabb társadalmaknak sokkal több fizikai értéke van és sokkal jobban függünk tőlük.
Mindez sokkal több potenciális célpontot, és sokkal nagyobb valós és érzékelt kitettséget jelent.
A másik, hogy a stratégiai bombázás már 1945-ben is képes volt arra, hogy megtörjön egy még nagyon is hatékonyan ellenálló ellenfelet. Csak 2 illetve két darab bomba kellett hozzá és néhány atomfizikus.
Az atomfegyver megjelenésével a stratégiai bombázás ha megkésve is, de nagykorú lett.
Még csak november elején tartunk és Ukrajna energia-infrastruktúrájának jelentős része már elpusztult.
Az állandóan kifogyóban lévő orosz hosszútávú csapásmérő eszközök már hónapok óta hosszútávú csapásokat mérnek. Annak sincs elvi oka, hogy miért ne tölthetné fel Oroszország a készleteit a "diktatúrák arzenáljából", Iránból, esetleg Észak-Koreából.
Ami az offenzíva gazdasági kalkulusát illeti, egy egy millió dolláros rakéta pokoli drága, ha az ukrán gyalogságra vadásznak vele, de pipafüst, ha egy erőművet pusztítanak el vele.
A pénz mellett az idő-kalkulus is a támadás szekerét tolja. Egy kiürült rakéta-készletet néhány hét alatt fel lehet tölteni. Egy elpusztult kőolajfinomító vagy hőerőmű újjáépítése évek munkája.
Michael Clarke professzor, a neves brit biztonsági szakértő, "figyelemelterelő manővernek" nevezte az utóbbi néhány óra rakéta Blitz-ét, ami sötétségbe borította Ukrajna és Moldova jelentős részeit.
Minden köteles tisztelettel én úgy gondolom, hogy Clarke professzor ezúttal téved.
A figyelemelterelés a frontokon zajlik.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner