Nyugaton mindig változik, de mindig kizárólagos a „fősodor”

„Amikor a kereszténység számított alapvetésnek, az ezzel szembefordulókra kiközösítés várt vagy az inkvizíció; a fehér felsőbbrendűség fősodrában kiirtott indiánokért, rabszolgának elhurcolt négerekért senki sem emelt szót. Az eltérő szexuális szokásokért börtön járt, mint Oscar Wilde-nak. Amikor a németeknél a náci volt az aktuális eszme, akkor üldözték a zsidókat, homoszexuálisokat, betegeket. Megfordulván a fősodor, a szexuális devianciák kedvéért beáldoznak számtalan társadalmi, kulturális konszenzust, legújabban a sportot is. (A katari saríától most egy kicsit megrettent FIFA rádörrent a karszalagosokra, akik erre behúzták fülük-farkuk. De ez csak átmeneti.)

Leszedik a régi főideológiák hőseinek szobrait, mert a tolerancia megszűnik a pillanatnyi fősodortól eltérőkkel szemben. Az új kizárólagos eszme kedvéért pedig átírják a múltat, a jelent és a jövőt.

Mi tehát elfogadjuk, nem zaklatjuk, sőt segítjük a mi fősodrunktól eltérőket, de ragaszkodunk a saját identitásunkhoz, és azt viszont megakadályozzuk, hogy a mellékszál fősodorrá váljon.Mostanra megint különleges küldetést kaptunk. Nem keressük, de valahogy mindig megtalálnak minket ezek a feladatok. Ezúttal mi vagyunk hivatottak átmenteni az európai kultúrát a későbbi időkre, ahogy a keresztény egyház átmentette a középkorban a pogány Róma kultúráját és nyelvét, pedig az ellensége volt.

Kérdés, hogy az örökösök akarata ellenére, pusztító ellenszélben is érdemes-e erre vállalkoznunk? Vagy kalibráljuk át a saját, Szent Istvántól kapott fősodrunkat?…”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay