Mindszenty szerint ’56 szabadságharc volt, de nem forradalom

2022. október 23. 13:49

Mindszenty József 1956 „rejtett államfője” volt. Interjú!

2022. október 23. 13:49
null
Pánczél Hegedűs János
Mandiner

Hogyan vélekedett Mindszenty 1956-ról?

Mindszenty szabadságharcnak tartotta, de nem forradalomnak 1956-ot, amelyet már az adott események között is definiált. Ehhez a véleményéhez később is ragaszkodott, ami fontos politikai aktus szerintem,

a nemzet számára megfelelő keretbe akarta helyezni az eseményeket,

amellyel irányt, teret is akart adni, illetve ki akarta jelölni ezzel a maga politikai pozícióját, amelyben – ahogyan említette – pártok felett helyezkedett el. A keret leginkább egy fegyveres szabadságharc volt, amelyben önmagát szabadította fel a nemzet, saját erejéből, lerázva ezzel a szovjet megszállást, a kommunista rendszert is. A cél a nemzeti függetlenség megszerzése volt, egy olyan tabula rasa állapot elérése, amelyben ismét a nemzet saját maga dönthet majd a sorsáról, megszálló csapatok nélkül. Ehhez szabadságharc kellett, nem forradalom. 

Miért szabadság és nem forradalom?

A forradalom Mindszenty politikai krédója szerint nem pozitív fogalom, olyan valami, ami destruktív lázadás leginkább, és erre nem eszmetörténeti narratíva szerint jött rá, hanem sokkal inkább gyakorlati alapon. Mindszenty elvetette a forradalmat és a forradalmi rendszereket, a forradalmi módszereket is. A forradalom szerinte az állam és társadalom törvényes/alkotmányos rendjének erőszakos felforgatását jelentette, amelyet bizonyítottnak vélt a gyakorlatban is, hiszen a XX. században minden magyarországi forradalmi rendszernek a rabja, üldözöttje volt, így az 1918-as népköztársaságnak, 1919-es proletárdiktatúrának, a nyilas munkaállamnak, az 1946 utáni köztársaságnak, illetve folytatólagosan a kommunista diktatúra népköztársaságának is.

Mindszenty a kommunizmust is forradalmi rendszernek tartotta, ahogyan Kádár és Nagy Imre is egyébként, ezért nem gondolta, hogy egy ilyen forradalmi rendszert el lehet söpörni egy másik forradalommal, ezért döntött valószínűleg a szabadságharc definíció mellett. Ennek megfelelően helyreállító jellegűek egyházkormányzati cselekedetei például, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) birtokbavétele, a békepapok felmentése, új kinevezések, illetve a csonka püspökkari konferencia megtartása is. Politikai jelentősége azonban nagyobb, még ha konkrét politikai tevékenysége alig, vagy nem is volt, pozíciója, személye, azonban politikumot hordozott magában és egy rejtett közjogi igényt. Ugyanakkor

támogatta a fegyveres harcot, a fegyveres szabadságharcosokat többször is megáldotta

(újpestiek, rétságiak), illetve egyik első szabad cselekedeteként a főpapi áldását küldte a felkelő magyarok fegyvereire. Később Tildy Zoltánnak említette azt is, hogy az ENSZ békefenntartó csapatok jelenlétét hasznosnak tartaná, a helyzet stabilizálása okán. Ez az álláspont ellentétes volt azokkal a pacifista és lojális nyilatkozatokkal, amelyeket a magyar katolikus főpapoktól (pl. Grősz érsek) Mindszenty kiszabadulása előtt olvasható, de összhangban volt a pápa nyilatkozataival, és kapóra jött a Szabad Európa Rádiónak, sőt a CIA-nak is, aki fel akarta építeni Mindszentyt, mint az események lehetséges vezetőjét. Mert sokan már akkor is hiányolták, amit manapság több narratíva is hangsúlyoz; 1956 vezető nélküli felkelés volt, ami inkább negatív fejlemény, főleg így utólag. Mindszenty nem volt részese a bukott kommunista rendszernek, nem kompromittálódott, sőt az egyik leghitelesebb ellenfele volt, a kezdetektől fogva.

Provokatív talán a kérdés, de Mindszentynek miért nem volt akkor ellenforradalom 1956?

Mert tényleg nem volt az, és ebben neki igazán volt tapasztalata, gyakorlati viszonyítási alapja! Mindszenty (akkor még Pehm) József ugyanis aktív ellenforradalmár volt 1918-1919-ben, később pedig tisztelettel emlékezett meg a győztes magyar ellenforradalomról (1919-1920) is, zalaegerszegi apátként. Horthy Miklóssal szemben lettek averziói, miután ellenállt Boldog IV. Károly visszatérési kísérleteinek és trónfosztatta a királyi dinasztiát, aminek Mindszenty híve volt.

Politikai célú „fogalmi zsonglőrködésnek” tartotta az 1956-os események ellenforradalomként való definiálását,

és elvetette, mert ezzel Kádárék és szovjet intervenció platformjára helyezkedett volna, ami nyilván karaktergyilkosság lett volna. Az ellenforradalom, amelyben a törvényes rend helyreállítását tapasztalta meg, számára nem volt negatív fogalom, ellenkezőleg. De ez a helyreállítás nem történt meg sajnos 1956-ban! Ő ugyanis azt vallotta, hogy a jogfolytonosság az 1944-es német megszállás óta, több fázisban megszakadt és törvénytelen állapot (justizmord) következett be, amely a szovjetizálás erőszakos formájában csúcsosodott ki. Ebben a folyamatban 1956 csak a rendszer lerázását tette meg, a bukott rendszer (ti. a kommunizmus) örökösei itt maradtak, ahogyan arra híres, a nemzethez intézett november 3-i szózatában is utalt.

Sokan felróják neki, hogy hercegprímásnak és zászlósúrnak tekintette magát, de ön megvédi ezt az önképet. Miért?

Helyesen: első, egyházi rendű zászlósúr. Sokan – történészkollégáim közül is – ezt nem helyezik valós kontextusba; azt gondolom, anakronisztikus, statikus vagy éppen öncélú politikai állásfoglalásnak tartják, Mindszenty ismert legitimizmusára is utalva. Mindszenty azonban egy beállt politikai állapothoz – megszállás, szovjetizálás, köztársaság behozatala – igazítja a hercegprímási közjogi, alkotmányos méltóságát, felmutatva, hogy mindez a kibontakozás, a bizonyosság, a stabilitás útja lehet. Az országnak – Mindszenty meglátása szerint – az alkotmányos alapokon nyugvó, akkor legmagasabb közjogi méltóságához kellett volna fordulnia kibontakozási lehetőségként, nem pedig avítt, kiüresedett pozíciót látni benne, amely helyett a forradalmi utat választotta, a szovjet megszállás legitimálásával. Ebben azonban a SZEB által engedélyezett pártok lényegében nem voltak partnerek, a hercegprímás közjogilag elszigetelődött. Egy nyomatékosított köztársaság-ellenes vétóra, illetve az internálások, üldöztetések, szovjet megszállók túlkapásai elleni megszólalásokra futotta csak.

Mindszenty szerint a köztársaság behozatalára nem volt felhatalmazása a választóktól egyetlen politikai pártnak sem,

erről a nemzet nem döntött külön referendumban sem, ezért vétózta meg. Mivel az 1945 utáni berendezkedést – főleg utólag – törvénytelennek tartotta, ezért azt gondolta, hogy a szuverén Magyarország államformája a királyság. Sztálin pedig nem lehet a magyar alkotmány forrása– utalva ezzel az 1949. évi XX. törvényre – ezért azok a közjogi funkciók az érvényesek, amelyek a történeti alkotmányon alapszanak. Ezek közül pedig kétségkívül a legmagasabb a hercegprímásé volt nemcsak 1945-ben, hanem 1956-ban is - ha így nézzük. Ezért utasította el néhány szabadságharcos kezdeményezését is, amikor miniszterelnököt akartak belőle csinálni, hangsúlyozva közjogi funkcióját, amely pártok feletti és inkább államfői szinthez áll közelebb.

Eleven volt ekkor még a magyar hercegprímás közjogi szerepe?

A hercegprímás közjogi méltósága, szerepe nem volt kiürült a XX. században sem: Mindszenty elődje, Serédi Jusztinián is egyfajta egyensúlyi lépésként, megfontoltan, de legalább kétszer élt eme közjogi cím adta lehetőségével a kormányzóval szemben, legutóbb éppen Mindszenty beiktatása előtt három évvel,

amikor meghiúsította Horthy dinasztikus álmait.

A prímás által dédelgetett helyreállító közjogi méltóság koncepciója sem teljesen légből kapott, mert hasonló éppen Mindszenty beiktatásával egyidőben történt Görögországban, Damaskinos érsek régenssége kapcsán.”

Nyitókép: Mandiner-Archív

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Rocktoberi
2022. október 23. 17:58
Márai Sándor: MENNYBŐL AZ ANGYAL MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta - Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta - Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ők, akik örökségbe kapták -: Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor - Az álomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik - mennyből az angyal. (New York,1956.)
olajfa1
2022. október 23. 15:53
Pedig "forradalomnak" kellett volna történnie... mert a "szabadságharc" az reménytelen volt és lett volna!... /a Jaltai szerződés miatt.../ Ha a "kommunista" vezetés helyett... akár csak "szocialista" is lett volna... akkor nem lett volna .talán egyetlen- halott sem, és gazdaságilag is jobban járt volna Magyarország és a magyarok, de feltehetőleg az oroszok is... /az orosz katonák így is úgy is itt maradtak volna... a "Jaltai szerződés" miatt!!!/ Kár hogy nem erre öszpontosítottak az akkori vezetők... és Mindszenti József Bíboros úr.
kirishitan
2022. október 23. 14:58
"Mindszenty szerint a köztársaság behozatalára nem volt felhatalmazása a választóktól egyetlen politikai pártnak sem" Az 1945-ös választások nem voltak szabadok.
elfújta az ellenszél
2022. október 23. 14:19
Mindszenthy nagyformátumú politikus volt, akinek több okból is nagyon szűkreszabott kalickában kellett mozognia. A kisantant által kikényszerített trónfosztás, aztán a nyilas majd a komcsi idők nem egy ilyesfajta embernek valók Számomra legtömörebben az a jelentet fejezi ki a lényeget, ami az Andrássy út 60-ban játszódott a letartóztatása után. Körbe-körbe kellett szaladnia a pince-cellában, és időnként rávágtak a hátára gumibottal a verőlegények. Aztán amikor összeesett, betekerték egy szőnyegbe, hogy a talpát is jól megpüföljék A jelenkor szellemi verőlegényei, az Ungváry-félék ezt a hagyományt folytatják más eszközökkel
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!