Pressman, a pálya széle és a Nyugat érdekei

„Világos, hogy egyfelől mostantól a maximum egyperces pressmani filmecskék időszaka következik, mivel ma a legfeljebb egypercnyi, képes üzeneteket lehet eljuttatni a célközönség agyába (célközönsége válogatja, persze, Pressmané ilyen). S még ennél is világosabb Pressman mostani üzenete: »A bátor magyarok nem voltak hajlandóak a pálya széléről szemlélni, ahogy az országuk összeomlik a szovjet befolyás alatt.« Értsd: akkor ilyenek voltunk mi, magyarok, bezzeg most a „pálya széléről” szemléljük, ami Ukrajnával történik.

Az üzenet megfejtéséhez nem kell zseninek lenni, bőven elég, ha Pressman vagy. A tisztes(ségtelen) középszer. De ha már, akkor bontsuk ki ezt az egészet! Például azt, vajon ki szemlélte a pálya széléről mindazt, ami Magyarországgal történt, amit Magyarországgal műveltek? S volt-e valaha olyan pillanat, amikor nem a pálya széléről szemlélték mindazt, ami Magyarországgal történt, amit Magyarországgal műveltek? Nem, nem volt. A Nyugat s utóbb annak leghatalmasabbika, az Egyesült Államok mindig a pálya széléről szemlélte mindazt, amit velünk műveltek – s így bátorítást is adtak, hogy műveljenek csak nyugodtan azt, amit akarnak. (...)

Nincs itt sem szívjóság, sem emberbarátság, sem szeretet, sem pedig demokrácia iránti elkötelezettség. Mindössze az van, hogy Biden elnök meg az amerikai deep state bevásárolta magát az ukrán buliba – legyen az gáz vagy az ukrán termőföld, és most ezért az ebül szerzett jószágért vívják proxy háborújukat az oroszokkal, és nem drága nekik semmi sem, mert az ukránok és az oroszok vére folyik.

Pressman meg odasétál a Corvin közbe, és sima modorával és vérlázító pofátlanságával üzenget, miközben műmájer és tehetségtelenül hatásvadász filmecskéjében odaáll Tóth Ilonka és a pesti srác emlékműve elé, és afféle elgondolkodó pofát vágva úgy tesz, mintha mindez bármit is jelentene neki meg a hazájának.”

Nyitókép: Facebook