„Az elmúlt napok legtöbbet emlegetett, hírekben és publicisztikákban, blogbejegyzésekben és közösségi médiában legtöbbet szereplő személye nem a miniszterelnök, nem valamelyik ’56-os hős, nem valami művész, hanem egy tinédzser.
De nem azért, mert feltalálta, kiszámította, megnyerte, még csak nem is azért, mert felszólalt, hanem az ordenáré trágársága miatt. A nevét nem írom le, már csak a Herosztratosz-effektus miatt sem. Ő volt az, aki azért gyújtotta fel az ókori világ csodáját, az Artemisz templomot, hogy fennmaradjon a neve. Ez a kislány most az ókori terrorista babérjaira törve próbálta felgyújtani a közbeszédet, tesztelni, fennmarad-e a neve attól, ha obszcén szavakat kiabál egy, az oktatásért folyó megmozduláson, ahol tanárnak és diáknak azt kellene demonstrálnia a társadalom felé: érdemes ránk pénzt áldozni, ebbe a jövőbe fektetni.
Külön fricska a kormány felé, hogy egy olyan szerzetesrend gimnáziumának tanulója tette ezt, amelybe az elmúlt években ömlött a kormányzati pénz.
A rendszerváltás után elemi erővel tört fel az igény, hogy az 1948-ban államosított iskolák visszakerülhessenek egyházi fenntartásba; az utóbbi években azonban egyre több olyan szülő íratta ezekbe a többnyire nívós gimnáziumokba a gyerekeit, akiknek a kereszténység semmit sem jelent. Szép lassan a maguk képére formálták, átvették ezeket az iskolákat. A szemünk láttára vesznek el, nem hatalmi önkény, hanem belső erjedés miatt.”
„Ha el sem hiszed, hogy én, és mi vagyunk a jelen, és a kibaszott jövő" - szögezte le felszólalásában Pankotai Lili. A tanártüntetésnek induló, aztán baloldali tüntetéssé váló október 23-ai megmozdulás során egy pécsi végzős gimnazista, Pankotai Lili egy slam poetry-re emlékeztető „művet" adott elő.
Nyitókép: Mandiner Archív