Az emberi viszonyrendszer ugyanis az erősek belátásán alapul. Megtehetnék, hogy a gyengéket maguk alá gyűrik; öregek, magatehetetlenek, betegek, gyerekek, nők azért nem válnak alávetetté, mert törvényekkel, szokásokkal, erkölccsel védik őket. Ezek elfogadásához azonban bizonyos mértékig szükséges az erősek és egészségesek önmérséklete. Az sem baj persze, ha a gyengék, elesettek nem provokálják a náluk erősebbeket, mert csekély vigasz egy áldozatnak, ha utólag az agresszort esetleg elítélik. Az erőseknek ugyanakkor azt is tudniuk kell, hogy ha kíméletlenül érvényt szereznek akaratuknak, azzal tönkre teszik, lerombolják a saját világukat is. Egy férfi megteheti, hogy fizikailag legyőzi a nőt vagy a gyerekeit, de azzal megszünteti saját életének értelmét. Egy világban, ahol csak a hatalmasok léteznek, értelmét veszíti maga a hatalom szó is.
Ezért a világot igyekszünk kompromisszumokra, belátásra, szeretetre építeni. Erre volna szükség a mostani háborúban is. A krími hidat ért robbantásra válaszul az oroszok is jól odapörköltek. Igen nemes jellem – és politikusi értelemben talán ostobaság – kellene ahhoz, hogy az egyik lépésre ne érkezzen válasz lépés.”
Nyitókép forrása: ANATOLII STEPANOV / AFP