Ungváry egyoldalú írása olyan, mint egy kegyeletsértő karikatúra

„Az október 23-i nemzeti ünnepen és a zalaegerszegi Mindszentyneum megnyitása napján közzétett véleménycikkükre Ungváry Krisztián tollából a Telex olvasói iránti tiszteletből, mint a Mindszenty bíboros hagyatékát gondozó alapítvány képviselője az alábbiakra szeretném felhívni a figyelmet:

Tisztán történész szakmai szempontból az írás több részigazságot vagy hamis állítást tartalmaz és értékel egyoldalúan vagy félrevezető módon.

1. A szerzőnek teljesen igaza van abban, hogy Mindszenty (Pehm) József világnézete rendkívül zárt családi és társadalmi közegének megfelelően alapvetően legitimista, konzervatív és bizonyos kérdésekben kifejezetten maradi volt. Ideológiai (filozófiai) és politikai téren felkészületlensége, tapasztalatlansága és fiatalkori (!) elhamarkodottsága miatt hajlamos volt egyfajta szűklátókörűségre.

Az is megfelel a történeti valóságnak, hogy a bíboros a trianoni békeszerződés igazságtalansága miatt nem ismerte el annak jogszerűségét. Nézetei és reakciói mögött azonban alapvetően pozitív közösségszolgálati vagy gyakorlati lelkipásztori szempontok álltak: a határon túli magyarok érdekvédelme, a nemzeti összetartozás megőrzése, a vallási és történelmi értékek ápolása, a hitélet hagyományos formáinak erősítése, a mindennapi életkörülmények javítása stb.

2. Bizonyos közép-európai népekkel kapcsolatban egy ideig valóban érvényesült nála a magyar kulturális felsőbbrendűség hibás és egyoldalú, de az ő korában általánosnak mondható tudata, ám az ő esetében ez távolról sem nevezhető gyűlöletnek. Élete utolsó évtizedeiben pedig már teljesen másként tekintett a kommunista elnyomásban a magyarhoz hasonlóan osztozó, ahogy ő fogalmazott: »rabnemzetekre«.

3. A magyar mellett a katolikus felekezeti elfogultság is sokáig jellemezte, ahogy a testvéregyházak akkori vezetőinek többségét is. Ugyanakkor ezen a téren is hatalmas változáson ment át a kommunista egyházüldözés hatására, mely minden felekezetet érintett, és emigrációs tevékenységében már – a II. Vatikáni Zsinat hatására is – egyre nyitottabb lett az ökumenikus megközelítésekre és gondolkodásra.”

Nyitókép: Múlt-Kor