Jó pár éve történt, hogy egy meleg pár egyik tagja levágta és megette a másikat, annak kifejezett kívánságára

„Jó pár éve történt, hogy Németországban  egy alkalmi pár egyik tagja levágta és megette a másikat, annak kifejezett kívánságára. A kannibál hirdetésben kereste áldozatát, és voltak jelentkezők. A bíróság elsőre bajban volt, mert az esetre nem volt jogszabály, aztán persze lesittelte a nagyevőt.

De hát mi is a baj ezzel? Mindenkinek jó volt, felnőtt emberek közös döntése. Mint a depressziósé, aki eutanáziát kér, és azt teljesítik. A halál békebeli baráttá szelidül. Voltak olyan kultúrák, ahol a halálnak semmiféle kiemelkedő, minőségileg más lényege nem volt, mint a világ bármely más jelenségének. A halál az élet szerves része volt, semmi különös, gyakorta megkönnyebbülés, megszabadulás, sok esetben önként vállalt döntés eredménye, gyakorta megtiszteltetés. Ez utóbbiakat valóban nevezhetjük a halál kultúráinak.

Ezekben a kultúrákban a halál önmagában nem is volt büntetés. Ezért aztán virágzott a kínzás és a megalázó büntetés kultúrája is. Élve kizsigerelés, felnégyelés, olajbanfőzés, karóbahúzás, elevenen megnyúzás, kettéfűrészelés, élve eltemetés, stb. Ha ugyanis a halál olyan természetes, valamivel csak kell pótolni a kiesést.

A liberalizmus ebben is, mint majd minden másban, a legsötétebb barbárság felé mutat, csak ez még nem látszik kifejlett formájában. A progresszió folyamata - mint minden folyamat, ami eléri önmaga határait - saját ellentétébe vált. Pont, mint az abszolút mérnöki racionalizmus lett totális irracionalizmussá a koncentrációs táborok esetében.”

Kapcsolódó

Nyitókép: Nicholas Orchard / Hans Lucas / AFP. Illusztráció.