Ugye tudjátok, hogy ennek csak rossz vége lehet számotokra!?

„Bolyonganak, lelkesednek, okosak, nem tanulnak, nem úgy, ahogy sok szülő es még több tanár szerint kellene. Ehhez képest (!) lehetetlen filmeket néznek. Soha nem hallottunk azokról. Sokuk sok nyelvet beszél. Olvasnak. Kétségtelen, nem sok klasszikus regényt. Okostelefon a kézben egész nap.

De többségüknek - csak példaként mondom- egyelőre nincs is sok köze a lehetetlen kötelező iskolai irodalomhoz, ezért azok elolvasása legtöbbször büntetés nekik.

(Na, jó, most egy tucat más tárgyat és példát írhatnék. Reggel van. Ez ugrott be. Elnézést a kémia tanároktól!:))

Antigonét kell olvasni tizenötévesen.

Bemegyek a Mammutba. Viszem a legkisebb Gyurcsányt falmászásra. Jól öltözöttnek tűnő okos irodalomtanár-szerű asszonyt lenne kedvem megkérdezni:

- Tessék mondani, Ön valójában mit gondol Atigoné és Kreon vitájáról, hogy itt most a falmaszás előtti tíz percen még mit mondjak Marcinak: akkor most Polüneikészt el lehet-e temetni, vagy nem.

Nem teszem meg. Már csak azért se, mert a nekem bonyolult nevű Polüneikészre már én se emlékszem. (Azt meg nem is értem, miért kellene erre a névre emlékeznem. Az amerikai palacsinta receptje falmászás után Marcit és engem is sokkal jobban lázba hoz.)

Márpedig olvashatnának olyat is, ami fűti a fantáziájukat, értik a nyelvét, talán még az iskolai szünetben is beszélnek róla, hogy tudniillik »azok például menjenek a francba, mert…«. Ha a gyerekeink kivétel nélkül nem beszélnek élményszerűen a kötelező olvasmányokról, akkor azoknak a könyveknek az olvasása büntetés. Nem lehetne öröm az olvasás? Csak kérdezem.

Szerintünk ne büntessék gyerekeinket!

Nyilván ismerik a Pink Floyd dalát!?

»Teacher, leave them kids alone«, azaz »Hagyjátok a gyerekeinket!«

Meg hagyjatok élni bennünket. Nehezen, de megtaláljuk az utunkat. Nélkületek könnyebben.”

Nyitókép: Facebook