Nem teszem meg. Már csak azért se, mert a nekem bonyolult nevű Polüneikészre már én se emlékszem. (Azt meg nem is értem, miért kellene erre a névre emlékeznem. Az amerikai palacsinta receptje falmászás után Marcit és engem is sokkal jobban lázba hoz.)
Márpedig olvashatnának olyat is, ami fűti a fantáziájukat, értik a nyelvét, talán még az iskolai szünetben is beszélnek róla, hogy tudniillik »azok például menjenek a francba, mert…«. Ha a gyerekeink kivétel nélkül nem beszélnek élményszerűen a kötelező olvasmányokról, akkor azoknak a könyveknek az olvasása büntetés. Nem lehetne öröm az olvasás? Csak kérdezem.
Szerintünk ne büntessék gyerekeinket!