És akkor még az ostor elő sem került

Valakik, valahol (akár: többek és több helyen is) úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha Oroszországból nem áramlik annyi gáz Európába, ezért az elméletileg összesen 110 milliárd köbméteres kapacitású, Északi Áramlat 1-2 nevű vezetékek egy kritikus részéből tengerfenéki fémhulladékot csinált.

Sokan találgatták, hogy ki és miért tehette, kinek és hogyan állhatott érdekében, vagy ki csinálhatta meg éppen ezért, hogy másra kenje az egészet. Akárki is volt, az eredményen nem változtat: alaposan kibabrált Európa jelentős részével, velünk itt, középen, különösen.

Mire az Egyesült Államok, Európa legfőbb katonai szövetségesének külügyminisztere, Antony Blinken közölte,

mivel szerinte a vezetékeket ért incidens remek lehetőséget nyit arra, hogy „egyszer és mindenkorra” megszűnjön az orosz gáztól való függőség, és Vlagyimir Putyin ne tudja használni „az energiát fegyverként” (bővebben erről itt olvashat).

Volt az a vicc, vagy inkább afféle tanmese a cigány lováról. De most nem így fogom elmesélni – igazából a főszereplő származása valószínűleg teljesen mindegy, én mégis így hallottam, így adnám tovább, fenntartva a strukturális egyenlőtlenségeket, annak meg senki sem örülne –, mert hát fő a békesség.

Szóval apró módosításokkal így szól: a heteroszexuális fehér svéd mérnökhallgató férfi praktikus megfontolásokból úgy dönt, leszoktatja a lovát az evésről. Ezért nem viszi legeltetni, és nem ad neki enni, csak egy marék zabot. Aztán amikor észreveszi, hogy a ló rendszeresen kiszökik legelni a lucernásba, még jó erősen ki is köti szerencsétlen gebét egy karóhoz: minden terápiában fő a következetesség.

A ló áll egy nap, két nap, nyihog meg toporzékol veszettül, de a heteroszexuális fehér svéd mérnökhallgató férfit nem érdekli, ő hajthatatlan: a lónak le kell szoknia az evésről. Így megy ez még napokig, aztán a ló egyszer csak megdöglik.

Mire a heteroszexuális fehér skandináv orvostanhallgató férfi kétségbeesetten áll a dög felett:

Persze fontos lenne még jobban 2022-kompatibilissé tenni a viccet, például emberünk hozzátehetné, hogy mindez a ló hibája, hiszen óriási lehetőséget kapott a takarmánytól és a földön termő növényektől való egyoldalú élelmiszerfüggése felszámolására. Hogy ezzel a hatalmas lehetőséggel mégsem tudott élni, ahhoz a külső körülményeknek aligha van bármiféle köze, kizárólag saját belső, strukturális problémái és alkalmazkodásra való képtelensége miatt történt mindez.

Ezek a problémák szerepelnek is a Ló-Budget Institute és a World Zabconomics Forum múlt heti, valamiért általában Washingtonban kiadott jelentéseiben is, és többek között három kulcsterületen állapított meg súlyos problémákat a lóval kapcsolatban.

– a ló szervezete kétségbeejtő módon, egyoldalú jelleggel kitett a növény alapú étrendnek, olyannyira belelavírozta magát ebbe a helyzetbe, hogy több százezer évnyi evolúcióra lenne szükség, hogy ebből kievickéljen,

– a ló mindemellett szélsőséges mértékben függ a takarmánytól és a szabadban található növényi alapú termékektől, és alapvetően – valószínűleg az elmúlt évtized különféle populista szólamai miatt – bizalmatlan a másik kontinenstől származó konzervspenóttal szemben, holott annak is zöld a színe, és éppen akciós a tengerentúli kiadás,

– a ló elképesztően rugalmatlan még annak tekintetében is, hogy milyen ütemezésben lehet ellátni a számára egyedül elfogadható táplálékkal: például

Még persze ki lehetne egészíteni mindenféle jogállatisági jelentésekkel is, miszerint a ló kezelhetetlen, ignoráns, veszélyes – a nyihogás mellett toporzékol, emlékezzünk! –, ráadásul tuti, hogy összejátszik a farkassal, elég ránézni, és lehet látni: neki is van farka, erről komoly, géppel írt feljelentések születtek.

Szóval ezért figyelmeztetésképpen még esetleg a vizet érdemes lenne megvonni tőle. Abból biztosan rájön, hogy amúgy mindez csak és kizárólag az ő érdekét szolgálja. És akkor még az ostor elő sem került.

Fotó: MTI