Megpróbálom szétszálazni a tanártüntetést, annak minden ága-bogát, igazságosan

„Megpróbálom szétszálazni a tanártüntetést, annak minden ágabogát, igazságosan.

1. Tehát ott a majdnem kezdeti állítás, hogy a tanároknak igazuk van, nekünk pedig önérdekünk, hogy a pedagógusok anyagi és társadalmi megbecsültsége nőjön, hiszen náluk vannak a gyerekeink.

Eddig rendben, mindenki egyetért. Még Orbán Viktor miniszterelnök is azt mondta, fél évvel ezelőtt, hogy jogosak a követelések. De két napja is ezt mondta Gulyás Gergely miniszter, sőt már egy normálisabb fizetésemelést is beigértek.

2. Van egy Pedagógus Szakszervezet, amelybe csak nagyon kevés tanár tartozik és erős ellenzéki beágyazottsága van. Ezen kívül mindenféle szervezők és figurák álltak a tüntetés élére, akik a kampányban még jól ismert ellenzéki aktivisták voltak.

Ezért a követeléssel egyetértő, fideszes pedagógusoknak, szülőknek fenntartásaik vannak a tüntetésekkel, sokan bár egyetértenek, nem vesznek benne részt.

3. Ugyanakkor sok fideszes is részt vett a demonstráción, mert másrészről meg szeretné kiharcolni a jogos követeléseket.

4. Van egy világgazdasági válság, háború, infláció. Tehát a legrosszabbkor követel bárki pénzt. De mivel megnövekedtek az élelmiszerárak, rezsi, teljesen logikus, hogy most követelnek pénzt.

5. Tüntető gyerekek. Igen, önmagában, hogy diákok, gyerekek tüntetnek, teljesen normális, ők szoktak tüntetni. Én is tüntettem, amikor csak lehetett. De! A diákokat a szüleik vitték, vagy maguktól mentek. Itt viszont az a probléma, hogy a tanár, akinek kiszolgáltatott, ő viszi őket. Lehet mondani, hogy maguktól mennek, de ahol ilyen alá-, fölérendeltségi viszony van, ott érthetetlen a maguktól kifejezés.

Ha kimész a lelkes tüntető tanároddal, akkor azt gondolod, hogy ez az értékelésedben fog látszani. Ugyanígy, ha nem mész, az is.

A szülő hiába próbálja meg elmagyarázni a gyereknek, hogy milyen bonyolult a politikai, gazdasági helyzet, ők az otthoni gondolkodással szembefordulva, mennek a kortárs csoport és a tanár után.

Tehát ez így egy hülye a helyzet, nem tudhatjuk melyik diák, miért megy.

Arról nem beszélve, hogy a politika begyűrüzött az iskolába, a nemtüntető és a tüntető gyerekek vitatkoznak, hogy ki a hülye.

6. Káromkodó táblák, akasztások

Egy tüntetésen nehéz fenntartani a színvonalat, mert sose tudod ki mit hoz, vagy ki, mit kiabál.

De azért mégis van egy határ, amikor a szervezőknek illik azt mondani, hogy ezt ne csinálják. Papír Pintér akasztás, pedofilok idekeverése, ocsmány szavak, ezek elriasztóak és jóérzésű ember, nem akar közösséget vállalni ilyesmivel.

De persze ez is bonyolult, mert odaküldesz trollkodni három hülyét és már megnyerted az erkölcsi fölényt.

7. Tehát mélyen együttérezve a pedagógusokkal, mellettük kiállva. Azon kellene gondolkozni, hogy mit tudunk nekik segíteni. A fizetésemelésnek drukkoljunk, de azon kívül, valami nemzeti szolidaritás is lehetne. Szolgáltatások kedvezménnyel, szülők együttműködése, bármi.

Hozzáteszem, hogy a szociális dolgozók helyzete is hasonló és még nehezebb körülmények között. Remélem nem az lesz a következő tüntetés, hogy az idősotthonokból kitolják a néniket és a bácsikat a Kossuth térre…

Tehát most tényleg hatalmas odafigyelésre és szolidaritásra van szükség, hogy megértsük, elismerjük egymás élniakarását, küzdelmeit és valahogy helyi szinten, kisközösségekben támogassuk egymást, amíg elvonul felettünk ez a háborús tél.”

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi