Ez a nép igazi hangja. Ha így beszélnének az emberek erről a tetves, mocskos, immorális bűnbandáról, amit képes még egy szerzetesrend iskolaigazgatója is megvédeni az igazságtól, akkor ennek a rendszernek percei sem lennének hátra. Mert elkergetnék őket a »halál faszára«, hogy próbáljuk mi is érzékeltetni, mit érdemelne ez a tolvaj, bűnöző álkeresztény fasiszta csürhe. Ami a keresztény értékeket illeti, azok nem a képmutatást védik, hanem az őszinteséget és az igazmondást állítják normaként. Ennek pedig Pankotai Lili megfelelt, beszéde keresztény értékeket védett.
Isten nem azt nézi, hogy a jogos harag milyen képekben fejeződik ki, hanem azt, hogy igaz ügy mellett történik-e a felháborodás. E tekintetben nem kérdés, hogy a Biblia, Isten ebben az ügyben ki mellett áll: a képmutató, hazug és haszonleső életet elutasító gimnazista, vagy a képmutató, álnok, hamis és manipulatív iskolaigazgató mellett. Lehet, hogy Jézus Krisztus nem pont így fejezné ki magát, de a lényege ez lenne. Korának szlengje az ő idejében az a kép volt, hogy »mérgeskígyó fajzatai«, ez töltötte be ugyanezt a funkciót, és ugyanígy reagáltak rá a képmutató farizeusok.
Az ő korában ez ugyanilyen botrányosan hangzott. Nem a kifejezések számítanak, hanem a szív állapota, a nemes indulat, a jogos harag, és annak förtelemnek, ami Magyarországon van, elvetése. A szavak kifejezik a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget és a nonkomfortizmust is. Hogy nem akar megfelelni, kívül áll ezen a képmutatáson. Kifejezi kívülállás és a megvetés mellett azt is, hogy ez a generáció nem fél, nem hunyászkodik meg, nem alkalmazkodik, nem alkuszik, élesen lát és élesen ítél. Ezeknek a szavaknak itt most helyük és funkciójuk volt.