„Ha áram van, minden van, mondták az újkori bölcsek, ám ezt most ápdételném: ha internet van, (majdnem) minden van. Lapzártánkkor elment a net a szerkesztőségben, épp a kormányinfót figyeltük serényen, majd kézműves lapkészítésbe fogtunk, bár szerencsére a nyomdagépeket még nem kellett elővenni, sem vésővel-kalapáccsal nekiesni a kolumnáknak. Roppant kínos is lett volna »a világ ötödik leginkább high-tech országában«, ahol épp most szerelik le a klímákat, szedik be a mikrókat és szüntetik meg a nyilvános konnektorokat, hogy egy telefontöltésen 3 forintot spóroljanak.
Kizökkentő élmény a biztonságérzet fokozatos elvesztése, amit rengeteg honfi- és embertársunkkal együtt ma megélünk. Hogy azon aggódhatunk, lesz-e gáz a tározókban, meleg a kisszobánkban, háború a szomszédunkban, telik-e élelemre, lehet-e még kiszállni a világból az eszelősen gyorsító válságban. Lehet, hogy az ársapkák vagy a rendszeres kormányinfók sokakban megnyugtató érzést, a biztonság illúzióját (másokban inkább a gyomorgörcsöt) keltik. Csakhogy az illúziók – bár fontos szerepük van a pszichológiai fejlődésünkben – olyan szempontból veszélyesek, hogy torzíthatják a magunkról és a világunkról kialakított képünket, ez pedig mondjuk csökkentheti az önvédelmi reakcióink hatékonyságát, akár társadalmi szinten is. És akkor megelégszünk mondjuk azzal (de nem), hogy Gulyás Gergely 777 673 forintos pedagógus-alapbért ígért – csakhogy 2025-re, amikor ennek vásárlóereje már csak két tojásra lesz elég, ha így halad az áremelkedés. Talán már nem is lesz tanár a pályán, addigra kockásra fagynak a penészes falak közt, villanykörtéért és ceruzaelemért rimánkodva a KLIK-hez.”
Nyitókép: Facebook