Az abortuszhoz való hozzáférés ügyével kapcsolatban a férfiak sem maradhatnak csendben.
„Ha más nem, Dúró Dóra példája mindenkinek elég érzékletesen mutatja be, hogy attól, hogy valakinek méhe van, még nem lesz a női reproduktív jogok szószónoka, sőt, a politikai karrierjének egy tetemes része épülhet arra, hogy ezek korlátozását, a nők biológiájukhoz való odaláncolását propagálja, úton-útfélen hangoztassa, hogy aki képes szülni, annak minél előbb és minél többször meg kellene azt tennie, hiszen nőként ez a kötelessége.
Azt mondani, hogy egy adott ügyről, jelenségről csak az formálhat véleményt, és csupán annak a véleménye lehet benne mérvadó, akinek abban elsőkézből van tapasztalata (ebben az esetben nő és méhe van), megakadályozza azt, hogy szélesebb, szolidaritáson alapuló társadalmi mozgalmak alakuljanak ki.
Azt sugallja, hogy egy-egy konkrét ügynek, mint amilyen az abortuszkérdés is, csupán bizonyos társadalmi csoportokra van hatása.
Ha nem vagy fekete, ne szólalj fel feketéket érintő kérdésekben, ha nem vagy egy gyarmatosított ország lakosa, ne emelj szót az imperializmus ellen, ha nem vagy nő, ne szólj bele az abortuszkérdésbe, ha nem vagy a munkásosztály tagja, ne foglalkozz a kizsákmányolással.
Azt szeretném, hogy a nők testéről férfiak hozzák a döntéseket? Hogy a feketéknek továbbra se lehessen beleszólásuk az őket érintő politikák alakításába? Hogy a gyarmati országok továbbra is csendben kövessék a gyarmatosító hatalmakat? Hogy felsőbb osztálybeliek irányítsák a munkásmozgalmakat? Nem.
Hanem azt, hogy valódi változásokat elérni kívánó politikai, társadalmi mozgalmak mögött, amilyen az abortuszhoz való jogért küzdő feminizmus is, széles társadalmi összefogás kell álljon, amelynek az alapja az empátia. Az empátia teszi lehetővé azt, hogy a másik által átélt élményeket, a másik által képviselt eszméket megértsük, magunkévá tegyük és kiálljunk értük, még akkor is, ha nem vagyunk a közvetlenül érintett társadalmi csoport tagjai.
Nagyon egyszerűen:
legyen a férfiaknak is véleménye abortusz kérdésében, még akkor is, ha nincsen méhük. Figyeljenek oda a nők szavára, állítsák az általuk átélt élményeket a politikájuk központjába, majd képviseljék ők maguk is ezeket a politikákat a nőkkel együtt, egyenlően, karöltve.”
Nyitókép: Riccardo Milani / Hans Lucas / AFP
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Az influenszer-kormányzás első jelei nem sok jót ígérnek. Vajon az abortusz ügyében is enged a liberálisoknak a kormány? És amennyiben igen, mi lesz erre a konzervatív szavazók válasza?
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
A választások óta eltelt időben érdemi kormányzást nem nagyon láttunk. Fut az abszolút filmszínház, miközben másokat próbálnak erőből lenyomni.
Júliusig van idő, utána minden megváltozhat.
