Mit bizonyít ezzel kapcsolatban az, hogy egy olyan egyesületet – az Országos Bábaszövetséget – jelöltek meg támogatónak, amelyik 2017 óta nem is létezik?
Azt, hogy ennek a jogszabálynak semmilyen érdemi előkészítése nem volt. Most hagyjuk, hogy mennyire ciki dolog hazudni, és ilyen bénán lebukni vele. Ugyanakkor Magyarországon a jogszabály előkészítésének vannak mindenféle kritériumai, vannak előzetes elvárások ezzel kapcsolatban. Ilyen előzetes elvárásként egyébként semmilyen jogszabály nem mondja ki, hogy a miniszter nem hazudhat, és bár ilyen feltétel leírva nincs, de ez természetesnek tekinthető. Egyébként az teljesen világos, hogy amikor a miniszter hazudik, akkor nem történt meg a jogszabály előkészítése. Ez nem csak alkotmányossági aggályt jelent, hanem jogállamisági problémát is. Pedig a kormány megígérte – nem is olyan régen, még a kata-törvény elfogadása előtt –, pont az Európai Bizottságnak, hogy aztán rögtön utána a kata-törvényt is így fogadják el. Úgy látszik, hogy törvényi szinten most már nem is fárasztják magukat ezzel, és nem csinálnak semmilyen épeszű előkészítést már a miniszteri rendeleteknél sem. Ez azért érdekes, mert a miniszteri rendeletek jellemzően végrehajtó jogszabályok. Azoknál nem is lenne feltétlenül annyira fontos a konzultáció, hiszen a törvények végrehajtásáról van szó. A miniszteri rendeleteknek épp az a lényegük, hogy azok gyorsabban megalkotható jogszabályok. A legszebb az egészben az, hogyha elvileg ez érdemben nem módosítana a törvény szabályozási tartalmán, akkor nem is kéne igazából konzultálni senkivel. Ezzel a bábaszövetségre való hivatkozással a miniszter maga is elismerte, hogy ez a rendelet igenis módosít a törvény tartalmán, plusz még hazudott is. Ez így egy nagyon rosszul sikerült dolog volt.
Miért volt olyan fontos most behozni ezt a rendeletet, mintegy derült égből villámcsapásként?