A harkivi áttöréssel Ukrajna csatát nyert ugyan, de háborút még nem

„Látni kell, hogy a harkivi győzelem harcászati és hadműveleti jelentősége ellenére stratégiai szinten továbbra is Oroszország dominálja a háborút. A fenti kérdést folytatva: első és legfontosabb elemként Moszkva döntésén múlik, hogy a háború megy-e tovább, hiszen elméletileg a Kreml határozhatna úgy is, hogy befejezi. Ugyanezt a döntést Ukrajna nem hozhatja meg, mivel az a megadást, ezzel együtt valószínűleg az ukrán szuverén államiság végét jelentené.

Oroszország abba az irányba is elmozdulhat, hogy feladja a »különleges katonai művelet« narratíváját, háborúvá nyilvánítja az Ukrajna elleni műveleteket, és részleges vagy teljes mozgósítást rendel el. Noha egy ilyen lépés 2023 tavasza előtt bajosan eredményezhetne újonnan bevethető egységeket – hiszen idő kell a sorozáshoz, a kiképzéshez, különösen úgy, hogy a lehetséges kiképzők jelentős része Ukrajnában harcol –, egy kiterjedt orosz mozgósítás jelentősen átalakíthatná a háború menetét. Hozzá kell tenni, hogy a mozgósítással szembeni erős társadalmi ellenállás miatt valószínűbb, hogy a Kreml inkább a toborzási erőfeszítések intenzívebbé tétele mellett dönt. Ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy a Wagner-csoport börtönökből is próbál toborozni.

Abban a tekintetben is Moszkva dominál, hogy az orosz hadsereg robotrepülőgépekkel és rakétákkal Ukrajna egész területét képes támadni; másképp fogalmazva, Moszkva dönti el, hová és mekkorát üt. Az ukrán légvédelem képes ugyan gyengíteni e támadások erejét, elhárítani azonban nem tudja őket. Amint azt a krími orosz katonai repülőterek elleni csapások megmutatták, immár Ukrajna is rendelkezik olyan képességgel, amelyekkel az orosz területeket mélységben is képes támadni, jelenleg azonban úgy tűnik, ennek a képességnek a maximális hatótávolsága 250-300 kilométer. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár Ukrajna képes a határ menti orosz megyék, illetve a megszállt Krím-félsziget legnagyobb részét támadni, ennél mélyebben azonban nem éri el az orosz területeket. Elrettentő ereje ebből adódóan korlátozott.

Az, hogy Oroszország a harkivi vereség egyfajta megbosszulásaként elkezdte szisztematikusan rombolni az ukrán nagyvárosok kritikus polgári infrastruktúráját – erőműveket, gátakat és hasonló célpontokat támadva –, azt mutatja, hogy Ukrajna mélységi csapásmérő képessége nem elég erős ahhoz, hogy elrettentse Oroszországot az ukrán városok elleni támadásoktól.

Végül, de nem utolsósorban, Oroszország úgy is dönthet, hogy tömegpusztító fegyvert vet be Ukrajna ellen. Bár ezt a forgatókönyvet nyugati és ukrán források is valószínűtlennek tartják – sőt, az atomfegyver alkalmazásának lehetősége az orosz hivatalos diskurzusból is eltűnt nyár közepe óta –, a lehetőség ettől még létezik. Ukrajna értelemszerűen erre sem tudna szimmetrikus választ adni.

Összességében tehát az a helyzet, hogy bár a hagyományos erőit ért jelentős veszteségek miatt Oroszország a következő hónapokban várhatóan nem lesz képes nagyobb támadást indítani, ettől még hadászati szinten továbbra is dominálja a konfliktust. És mivel az orosz vezetés a rendelkezésre álló információk szerint változatlanul elszánt arra, hogy megtörje, legyőzze Ukrajnát, arra kell számítani, hogy a háború nemcsak folytatódni fog, de bőven belenyúlik a következő esztendőbe is.”

Nyitókép: Metin Aktas / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP