Németország éveken át volt a magasan fejlett, a tömeges őrületre nem fogékony kultúra mintaképe.
„A II. világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött. A Harmadik Birodalom kiprovokálatlanul és hadüzenet nélkül indította meg Lengyelország elleni támadását. A háború egyik első művelete a Westerplatte-félszigeten lévő lengyel lőszerraktár ágyúzása volt. A lengyel katonákra a Schleswig-Holstein csatahajóról nyitottak tüzet, amely korábban egy állítólagos békés látogatásra érkezett Gdańskba.
Azért idézem fel ezeket az alapvető tényeket 83 évvel a második világháború kitörése után, mert az időbeli távolság miatt az európai társadalmak egyre kevésbé ismerik a modern Európát alakító események előzményeit. Minél kevesebb közvetlen tanúja marad fenn ezeknek az eseményeknek, annál törékenyebbé válik a háborús idők emléke, és annál nagyobb felelősség hárul ránk az igazság gondozása terén. Ennek a felelősségnek ma nagyobb a tétje, mint bármikor a háború utáni történelem során.
A háború előtti Európa azért esett a második világháború csapdájába, mivel éveken keresztül nem volt képes megérteni és megfelelően értékelni a két totalitárius ideológia által hordozott fenyegetést. A szovjet kommunizmus és a német nácizmus teljesen felfoghatatlan jelenségnek számított az akkori politikai elit számára. Különösen a nácizmus és a németek Hitler iránti tömeges rajongása haladta meg az európai képzelet határait. Végül is Németország éveken át volt a magasan fejlett, a tömeges őrületre nem fogékony kultúra mintaképe.”
Nyitókép: MTI/EPA-PAP/Maciej Kulczynski
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
A litvánok ezt javasolják a nyugati szövetségeseknek is.
A lengyel külügy egyúttal úgy döntött, hogy konzultációra hazahívja Sebastian Kecieket, az ország budapesti nagykövetét.
Egyszerű konzekvenciát vont le a Politico.
Marcin Romanowski lengyel politikus magyarországi menedékjogáról kérdezték az MCC főigazgatóját, a Mandiner főszerkesztőjét.
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
Nyolc embert ítéltek el.
