Mihail Gorbacsov

„Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője hétfőn hunyt el. Az azóta megjelent kommentárok többségében megítélése attól függ, hogy a jelenlegi világ konfliktusait miként látjuk.

Akik megértőek Vlagyimir Putyinnal és a nyugat alkonyát vizionálják, azok gyenge kezű, a szovjet birodalom szétesésért felelős vezetőt látnak benne. Akik kritikusak Oroszországgal és hisznek a nyugati világ erejében, azok olyan tragikus szereplőnek tekintik, aki hozzájárult a világ jobbá tételéhez a kommunista nagyhatalom felszámolásával.

Akármit is gondolunk felőle, egy fontos szempontot mi, magyarok ne felejtsünk el. 1988-90 között, a rendszerváltás idején kivívtuk szabadságunkat. Visszaszereztük az elveszett nemzeti szuverenitást, demokráciát és piacgazdaságot teremtettünk. Hazánk 1999-ben a NATO, 2004-ben az Európai Unió tagja lett. Végérvényesen a nyugat részévé váltunk, teljesítve nagyszerű elődeink évszázados álmát. Ezekhez a ‘70-es, ‘80-as években elképzelhetetlen sikerekhez kellett a nép akarata és elszántsága, az ellenzék szervezettsége és felkészültsége, a reformkommunisták nyitottsága és a szovjet birodalom összeomlása.

Ez utóbbi esetében történelmi jelentőségű, hogy nem egy olyan párfőtitkár állt a megszálló kommunista hatalom élén, aki fegyverekkel, atomfenyegetéssel, erőszakkal akarta megtartani az elfoglalt területeket. Gorbacsov szocialistaként képes volt végül elfogadni a realitást: a Szovjetunió és a birodalom széthullása megállíthatatlan, csak súlyos véráldozatokkal és fokozódó erőszakkal lehetne összetartani. (Ez után nosztalgiázik most Putyin.)

Örüljünk neki, hogy olyan vezetője volt Oroszországnak a ‘80-as években, mint ő. Ha nem is meggyőződéssel, de a kényszer hatására hagyta, hogy mi kivívjuk végre a szabadságunkat.”

Nyitókép: MTI/EPApool/Makszim Sipenkov