Liz Truss nem fasiszta, de nem is puha

„A brexitszavazás idején egy bristoli egyetemi tanár ismerősöm azt jósolta, hogy ha az ország kilép az Európai Unióból, akkor győz a fasizmus, az angolok visszazuhannak az elveszett birodalom iránti nosztalgiába, Skócia és Észak-Írország pedig kiszakad az Egyesült Királyságból. Meglepetésemet látva hozzátette, hogy persze puha (soft) fasizmusra gondol, olyanra, amely nem terrorral, hanem antiszociális és nacionalista demagógiával tartja fenn magát. A brit demokráciában persze szívesen használnak erős kifejezéseket, Thatcher asszony és hívei nemcsak a Munkáspártot, de még a BBC-t is előszeretettel illették a »bolsevik« jelzővel. Andy Pollak ír újságíró és elemző pár napja Liz Truss miniszterelnöki kinevezése kapcsán tűnődött el azon, hogy az új kormányfő vajon rálép-e a »fasizmus útjára«. De a mértéktartó brit elemzők is egyetértenek abban, hogy az új kabinet több évtizede (mások szerint száz éve) a legjobboldalibb brit kormány, Liz Truss pedig »nagyon« vagy »radikálisan« jobboldali.

A magyar jobboldali portálokon ezt másképp látják. A kommentelők a kabinet etnikai sokszínűségén élcelődnek, és »kannibálnak«, »bokszosnak«, »kvótanégernek« nevezik az új minisztereket. Láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy egy magasan iskolázott, felső középosztálybeli akcentussal beszélő pakisztáni, kenyai, karibi ember minden további nélkül az elit tagja lehet, és bátran képviselhet jobboldali, akár brit nacionalista elveket is. A társadalmi ranglétrán messze a kelet-európai bevándorlók és a helyi munkások, kisemberek fölött áll. 

Normális esetben a baloldalt alapvetően a kapitalizmushoz és a társadalmi egyenlőséghez való viszony különbözteti meg egymástól. A brit konzervatívok határozottan a szabadpiac, a nagytőke oldalán állnak, őrzik a merev osztályrendszert és a jómódúak kiváltságait. Utoljára David Cameron kísérletezett az »együtt érző konzervativizmussal«, de a párt jobbszárnya a brexitszavazás kikényszerítésével és megnyerésével megbuktatta ezt a fajta modern jobboldaliságot. Utódai nemcsak a piacpártisághoz tértek vissza, hanem felélesztették a nacionalizmust is. Amely – például a magyar jobboldalisággal szemben – nem a már integrálódott állampolgárok között keresi az »idegent«, hanem az ország egykori birodalmi öntudatát próbálja meg újra eljátszani.”

Nyitókép: Wiktor Szymanowicz / Anadolu Agency / Anadolu Agency via AFP