„A szívhangok az édesanyákért dobognak, nem ellenük. A döntést segíteni akarják, nem nehezíteni.
Életre szóló döntést kell hozni ugyanis, nem csak helyzetet megoldani. Ezért kell hangot adni az életnek a pillanatnyi érvek mellett. Ezek a hangocskák egy egész életnyi üzenetet hordoznak. Ha elhallgattatjuk őket, attól semmi nem lesz jobb. Mert ha most be is fogjuk a fülünket, hogy ne halljuk az életet, később egyre harsogóbbá válik az életre vágyakozás látszólag elhaló, valójában azonban egyre fájdalmasabban dörömbölő üzenete. Ezzel a »jövő« üzenettel kell szembesülni a döntés előtt. Az vállalja ezt, aki tudatosan kész szembesülni ezzel az egész életén át elhallgattathatatlan hanggal! Ha eltitkoljuk előtte e most még gyengécske dobogást, csak elodázzuk a szembesülést: volt egy élet... Akkor csapjuk be az édesanyákat, édesapákat, a súlyos döntés előtt állókat, ha eltussoljuk előttük az igazságot. Legyen a döntés tudatos, teljes, kimerítő, ne csak ijedtségből fakadó, rémeket látó kapkodás. Lehet, hogy az adott pillanatban könnyebbnek tűnik kioltani az életet, de a halálnak is következménye van. Aki behunyja a szemét, befogja a fülét, az ettől még nem fog jobb döntést hozni. A szívhangok meghallásával felnyílhat a szem. Ne féljünk hallani és látni! Látó szemmel, halló füllel, vagyis nyitott szívvel tudunk emberhez méltóan dönteni, emberhez méltó módon élni. Hiszen élni születtünk, nem halált osztani.”
Nyitókép: Kocsis Fülöp Facebook-oldala