Oszlassunk el nagyon gyorsan egy közkeletű, ugyanakkor roppant hazug tévhitet: az abortusz nem a nő döntése.
„Amennyiben persze megismétel egy történelmünk során egyszer feldolgozott várandóssá válást, akkor nyithatunk egy alfejezetet – nem, valójában akkor sem –, de legfrissebb biológiai ismereteim szerint a magzat nem csak úgy lesz. Tetszik tudni, ahhoz pont ugyanannyira szükséges a férfi közbenjárása, mint a nőé, ez már csak ilyen retrográd, fasiszta beállítottságú, természeti törvényszerűség. Tudják, van az a rendkívül hímsoviniszta – fúj, fúj – ugyanakkor roppant szórakoztató vicc, miszerint ha egy italautomatába pénzt dobunk be, az pedig kiadja az üdítőt, akkor végül kié a dobozos kóla? A gépé vagy az enyém? Ettől persze azonmód elhatárolódom, mielőtt a feminista, LMBTQ+-féle szervezetek küldenék a csekket a Pesti Srácoknak. Csak szeretném, ha a vicc okozta felhorgadás katalizátorként működne az egyszerű tanulság megértéséhez: a gyerek nem a nőé. A gyerek legjobb esetben is a szülőké. Aki mást állít, hazudik és befolyásolni akar.
Miért jó most erről beszélni? Miért érdemes? Mert – Istennek hála, én őszintén nem gondoltam volna még egy hete sem – csak megértük, hogy némi szigorítást kapott az európai szinten is meglehetősen megengedő abortusztörvény. Akik e sorokat olvassák, valószínűleg az alapvetésekkel tisztában vannak, ezért bő lére nem eresztem. A lényeg az, hogy hamarosan minden egyes nőnek, aki abortálni szeretné a magzatát – vagyis itt és most mi a fenéért alkalmazok ilyen pc-módit, aki meg akarja ölni a gyerekét -, annak szükséges lesz meghallgatnia a gyermeke szívhangját. Ettől még ugyanúgy megölheti, semmit sem szükséges változtatni az álláspontján, mindössze pár percet ki kell így bírnia.
Mi ennek az értelme? Amerikai példákból ismerjük, hogy az ilyen foglalkozást elvégző nők esetében drasztikusan visszaesett a végül abortuszt választók száma. Pontosan azért, mert szembesültek azzal, hogy valójában mire is készülnek. A kérdés többé nem egy homályosan absztrahált valami volt, hanem egy élő ember esetében élet és halál eldöntése.
Akik egy olyan toldalékra, amely esetleg tízezreket tud megmenteni, azt mondják, hogy az felesleges, mi több, aljas, azok semmi egyebek, mint politikai sátánisták, akiknek egy valódi diktatúrában – mint ahogy Brüsszel szerint Magyarország az, miközben sajnos nem – nem éppen a közéletben lenne a helyük. Nálunk viszont ezt is lehet, lévén demokrácia, helló, de erről majd később.”
Nyitókép: MTI/EPA/National Geographic Channel
Hegedűs Zsolt a miniszteri meghallgatásán arról beszélt, hogy édesapja tanácsát követve igyekszik minden nehézség esetén feltenni magának a kérdést: mit mondana és mit tenne Jézus? Gaál Csaba írása.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
A választók nem a Tiszában keresik Zsolti bácsit, és nem Magyar Péter felelősségére gondolnak továbbra sem, amikor a Szőlő utca kifejezést hallják.
Volodimir Zelenszkij után Petro Porosenko volt ukrán elnök is visszaadta a Fehér Sas Rendet.
