Az összefüggések tisztázása előtt vizsgáljuk meg, hogy milyen jelenősége van hazánk számára a Kínával fenntartott – egyre inkább fejlődő – gazdasági kapcsolatoknak!
Az orosz-ukrán háború miatt Oroszországra kivetett büntetőszankciók bumerángként működnek. Kétségtelen, hogy károkat okoznak Oroszországnak, azonban legalább annyira fájdalmasan érintik az EU gazdaságát is. Zsiday Viktor befektetési elemző blogjában nem kevesebbet állított nemrég, mint hogy amennyiben maradnak a jelenlegi gázárak, úgy az európai gazdaság belátható időn belül összeomlik. Augusztusban ugyanis az európai gázárak megduplázódtak, a nyár folyamán összességében az amúgy is magas árak a négyszeresükre emelkedtek. A recesszió tehát már a küszöbön van, legkésőbb a tél közepén töri rá az ajtót a kontinens országaira. Hogy mi lesz utána? Senki sem tudja megjósolni. Az viszont biztos, hogy az Európába érkező kínai befektetéseknek nagyobb jelentőségük van, mint korábban bármikor.
A gondok azonban nem a háborúval kezdődtek. Európa már a koronavírust követő gazdasági krízisből sem tudott önerőből kikeveredni, az EU 27 tagállama kénytelen volt közös kölcsönt felvenni a pénzpiacokról, hogy a gazdasági recesszió miatti károkat kezelni tudják. Az európai versenyképesség pedig évek óta egyre csak gyengül. Az EU globális GDP-ből való részesedése 2000-ban még 24 százalék volt, 2020-ra azonban 16 százalékra csökkent. Ez idő alatt Kína globális GDP-részesedése 3,6 százalékról 18,8 százalékra emelkedett. Az USA az EU-hoz hasonló pályát futott be, 31 százalékról 16 százalékra esett vissza a globális GDP-részesedése.