Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Ágh Attilának nem ez volt a célja, de csak előbújt belőle a pszichológus.
„A politológus Ágh Attila azt hitte, hogy a fa tetejéről megint a fejünkre csinál. Szagos, kegyelemkenyérre is érdemtelen remeklésében eredetileg úgy tervezhette, hogy a kormányzópárt iránti epés ejnye-bejnyéjén lesz a főhangsúly. Ügybuzgalmában viszont ehelyett megírta saját oldalának kőkemény kritikáját.
Kaján mosollyal jegyzem meg, hogy a Népszavában megjelent elemzés végére még a főszerkesztő Németh Péter is odabiggyesztette, hogy »a cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját«, amire mondhatnám, hogy lám-lám, a baloldali sajtó is észrevette Ágh óvatlanságát, ha nem tudnám, hogy az idézett mondat csupán a kötelező sajtóetikai megfelelés szlogenje.
Ágh Attila mélyenszántó gondolataival a baloldal a szokásos módján gondosan megágyaz a kormányt szapuló ilyen-olyan meglátásainak, és saját buborékjának határain belül szorgalmasan teszi a kötelezőt. Ami miatt mégis reflexióra érdemesnek tartom írását, az a saját oldalának kellően végig nem gondolt kritikai élveboncolása.
Amikor egy ősbalos jó elvtárs az alábbiakat képes leírni saját politikai közösségéről, ott a jobboldali tollforgatók nyugodtan kivehetik éves szabadságukat, hiszen számukra ezek után a baloldal kritikájának megfogalmazására legfeljebb csak morzsák maradnak.
Ágh Attila szerint »a fideszes pártállam a maga igen erőteljes hatását az ellenzéki pártokra is kiterjesztette, ezért azok a maguk sajátos eltorzított módján szintén a fideszes pártállam termékei és szerves részei«. És folytatja:
»Színház lett az egész politikai világ. Ez egyben a pártok és pártszervezetek belső működése leértékelődésével, a politikusi szerepek formálissá válásával és valódi kihívás híján az ellenzéki politikusok szociális szenilizációjával járt. Mindez nyilvános politikai folyamat volt, és az ellenzéki tábor érzékelte is, mégis egy évtized után és döbbenten látja a kumulatív hatást, a megélhetési politikusok, avagy politikai törpék sokaságát az ellenzéki oldalon.«”
Nyitókép: YouTube