A rendszerváltoztatás utáni több mint három évtizedben a forradalom tanúságtevője volt. Ápolta kivégzett bajtársai emlékét. Elítélte, hogy a volt kommunisták a demokráciában is a közélet részesei maradtak, sőt háromszor még a kormányzati hatalmat is megszerezhették.
Életének rendkívüli szenvedéseit mély hite segített túlélni, mely haláláig elkísérte. Melegszívű, segítőkész és adni akaró ember volt. A legborzalmasabb igazságtalanságok elszenvedőjeként vált az igazság szószólójává.
Wittner Mária halála pótolhatatlan veszteség mindazoknak, akik bíznak a világos szavak értelmében és hisznek abban, hogy jó a rosszal, igazság a hazugsággal, rabság a szabadsággal és demokrácia a diktatúrával nem mosható össze.