„A magyar kormány az uniós költségvetési pénzekkel, a helyreállítási alappal vagy a jogállamisági eljárással kapcsolatban elment a falig. Amit a bizottság kért tőlünk, azt teljesítettük, teljesítjük. Kompromisszumokat kötöttünk, jogszabályokat módosítottunk és módosítunk, elfogadtunk olyan kifogásokat is, amelyeket más országok esetében nem hánytorgatnak fel, nekünk igen. Nem azért, mert koldulnunk kell, hanem azért, mert ebben az elhúzódó háborús válságban jobb a békesség, jobb a megegyezés. Most olyan helyzetben vannak a bizottsággal való tárgyalások, hogy akár ma alá lehetne írni a megállapodásokat. Jogilag nem is nagyon tehetne mást az EB. Hogy aláírják-e? Abban nem vagyok biztos.
Az uniós intézmények a válságkezelésben nem jeleskedtek, de a politikai kifogások megtalálásában nagyon kreatívak tudnak lenni. Amennyiben mégis megszületik a megállapodás, az sem jelent semmit. Lengyelországgal hónapokkal ezelőtt megállapodtak. És tudják, mennyi pénzt kaptak a lengyelek? Egyetlen eurócentet sem. Mert az Európai Parlamentben többségben levő liberálfasiszták – jobb- és baloldaliak egyaránt – vértolulást kapnak, ha meghallják Magyar- vagy Lengyelország nevét. Nekik ugyanis nem a jogállamiság vagy a korrupció fáj, hanem a magyar kormány migrációellenessége, a családvédelmi törvényünk vagy az elhibázott szankciók elleni álláspontunk.