Orbán Dallasban: a baloldal nem tudja, hogy marginális vagy félelmetes

Orbán Viktor CPAC-es, dallasi beszédével kapcsolatban a CNN szolgáltatta a kedvenc szövegemet. Az egyre radikálbalosabb amerikai tévé honlapja azon lamentált, hogy „egy autoritárius vezető jön a CPAC-re”, ami tudósítási gondokat okoz a (ballib) médiának, hiszen kénytelenek írni az eseményről, tehát nem ignorálhatják. A CNN megemlíti Hegedűs Zsuzsa lemondását, de a visszakozását persze már nem. (A Politico eközben megint szélsőjobbozik).

A számos tanács után, amelyek szerint a „kontextusba helyezés” miatt fel kell sorolni a baloldal sérelmeit (a „demokráciaellenes” lépéseket), és amelyeket egy „hogyan tudósíts autoritárius vezetőkről” jellegű jelentésre alapoztak, a CNN belerúg Tucker Carlsonba, és kijelenti, hogy Amerikában is veszélyben a demokrácia a Legfelsőbb Bíróság abortusz-döntése és a republikánus vezetésű államok „korlátozó” szavazási törvényei miatt (értsd: valamiképp igazolnod kell a személyazonosságod). Tehát a CNN szerint a republikánus és jobboldali politikai lépések, sőt néha a józan észre alapozott lépések is nemes egyszerűséggel a demokráciát veszélyeztetik. 

Végül a CNN-nek nyilatkozik egy tudós is, hiszen akkor a CNN baloldali álláspontja és hazugságai tudományosan megalapozottak lesznek. Robert C. Lieberman, a Johns Hopkins Egyetem baloldali politológia professzora többek közt azt mondja:

„Eddig úgy gondolkodtunk a CPAC-ről, mint cirkuszról. Itt vannak ezek az emberek, akik összegyűlnek a hülye ruháikat viselve, és beszélgetnek egymással. És igazából ártalmatlanok. De többé már nem ez a helyzet.” Hozzáteszi: egy dolog, hogy Carlson ellátogat Magyarországra, egy másik, hogy a budapesti CPAC-en felszólal Orbán, de

Szóval: miközben itthon megpróbálják beállítani úgy, hogy a CPAC és azon belül Orbán fellépése marginális, valójában az amerikai baloldal most egy kicsit betojt. Persze nem azért, mert az amerikai baloldalnak valóban lenne fogalma arról, ki Orbán, hiszen hazugságokkal és fals magyarázatokkal etetik régóta. 

A CPAC-en egyébként többször felszólalt volt amerikai elnök (Ronald Reagan, George W. Bush, Donald Trump), több kormányzó (például a texasi Gregg Abbott vagy a floridai Ron DeSantis – az „amerikai Orbán”), szenátorok, elnökjelöltek, és ott vannak az amerikai jobboldal megmondóemberei is, szóval annyira azért nem nevezném marginálisnak és „ártalmatlannak”. Ez az egész erőltetett lekezelés inkább a demokraták és az amerikai (meg a magyar) baloldal magára erőltetett attitűdjének tűnik, megspékelve a Lieberman-féle akadémikus gőggel. 

A még furcsább az, hogy a magyar-amerikai jobboldali barátkozásra, kapcsolatépítésre hogyan reagál az amcsi balos média azon túl, hogy megszállottan autoritáriusoznak és szélsőjobboznak. Az amcsi balos média ugyanis nem azt a következtetést vonta le, hogy akkor mélyebben el kellene merülnie az Orbán-jelenségben, vagy több megértést kellene tanúsítania az amerikai jobboldali szavazókkal szemben. Nem. Az amerikai balos média reakciója az, hogy kitagadja fél Amerikát. Leírják a jobbosokat, széljobbra csúszó és a demokráciát veszélyeztető republikánusokról és hibbant szavazókról írnak (nyissák meg a New York Times bármelyik vonatkozó cikkét), ráadásul a demokraták neokon társutasai antiamerikainak minősítik az olyan, Amerikában született, amerikai állampolgár és amerikai kultúrájú jobboldaliakat, akik szimpatizálnak Orbánnal (például Rod Drehert). Mindez

(mondhatnám, „aszimmetrikus ellenfogalmakat” gyárt a baloldal, miközben ezt szokta kifogásolni). 

Egyébként én nem hallottam még kortárs politikust olyan átfogóan és mélyen elemezni az aktuális világhelyzetet, mint ahogy Orbán szokta Kötcsén, Tusványoson, békemeneten és CPAC-en. Hosszú, nem fél a gondolati mélységektől, átlátja a dolgokat, átgondolja és értelmezi a világot, majd megoldási javaslatokkal áll elő, mégpedig hosszú távra is. És mindezt el is mondja. Csinál ilyet bárki más? Nagy tömeg előtt biztos nem. Ha néha igen, bizonyosan nem rendszeresen. 

Orbán Viktort ugyan a baloldalon igyekeznek leszalámizni a nyugati jobboldalról, de aki követi a nyugati baloldali médiát, az pontosan tudja, hogy egyébként az egész jobboldalt, úgy ahogy van, még mindig le szokás fasisztázni, összeesküvéselméletezni, rettegőzni, szóval aki visszafogottabb Orbánnál, az sem ússza meg. A baloldal szerint a jobboldal és az Orbán által felsorolt problémák nem léteznek, főleg ami a bevándorlást és a gendert illeti – persze hogy nem,

Csak azért mégis fura egyszerre azt mondani, hogy nincs itt semmi látnivaló, nem is jönnek annyian, nem is keverednek a kultúrák és nem épülnek párhuzamos társadalmak, és ezzel párhuzamosan ünnepelni a kultúrák keveredését, a korlátlan bevándorlás mellett letenni a voksot, és ezzel akarni megoldani a munkaerőhiányt. Nem túl nyerő egyszerre azt mondani, nem fenyegeti veszély a nyugati kultúrát, és le akarni bontani azt (a la woke). Azt állítani, hogy nincs is genderveszély, de kiállni az LMBTQ-mozgalom összes követelése mellett. Elhiszem, hogy a logika, ami alapján én itt ellentmondásokat látok, a nyugati fehér férfi önkényes privilégiummegtartó csele, de én nyugati fehér férfi vagyok, az is maradok, és hiszek a józan észben. (Ezt a cselt egyébként internalizálták a nyugati fehér nők is, Joanna Williams például új könyvében, mely arról szól, hogyan győzött az angolszász világban a woke-ideológia, bemutatja, hogy a woke advokátorai miként tagadják, hogy az létezik.)

Hogy az Orbán-recept, az orbáni politika mennyire adoptálható Amerikában, azt majd eldöntik az amerikaiak. Amit mindenképp érdemes lenne megtanulniuk, az a hozzáállás; a konkrét szakpolitika az más tészta. De

a részletkérdésekben pedig majd döntenek a helyiek. Támogatnunk kell egymást, nem pedig elhatárolósdit játszani, sőt mi több: együttműködni. 

A baloldal meg majd addig eldönti, hogy akkor most marginális dzsembori-e a CPAC vagy épp fokozódó veszélyt jelent, és majd újra meg újra megírja, hogy a magyar kormányfő mennyire egyedül van és mennyire elszigetelődött úgy nemzetközidiplomáciailag. Hagyjuk meg a balosokat kedvenc valóságtagadásukban, ha ennyire élvezik.

A nyitóképen: Orbán Viktor a dallasi CPAC-rendezvényen. Fotó: ZACH D ROBERTS / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP