Majd megvásárolja a fejed felől a házat egy disznófejű nagyúr, van belőlük pár

„Büszke vagyok az OMSZ dolgozóira, drukkolok nekik, hiába tudom, mi a bevált megoldása a karhatalomnak hasonló ügyekben. Nem lehet csendben maradni a végtelenségig, a saját szintünkön meg kell tennünk azt, amit csak tudunk, hogy ne daráljon le minket a rendszer. Gerincesnek maradni egy gerinctelen világban, dupla energia, megtartani magunkat nagyon nehéz.

Csak hallgattam Novák beszédét, augusztus huszadikán, ők mindent megtesznek, hogy magyar földön ne folyjon vér, milyen szép, üres lózung, micsoda humanista is ez a nő, magyar földön ne folyjon, szép történelmi párhuzamot von maga után, határainkon kívül mindegy mi folyik, mossuk kezeinket. Persze itt, magyarföldön is folyik a vér, csak nem úgy, itt nálunk nem robbannak gránátok, nem csapódnak be rakéták, nálunk itt szépen csendesen oson a halál, meghatározatlan időre bezárt műtők, kórházi osztályok, részlegek üresen tátongó szobáiban, a megmaradt, még üzemelő vizsgálók tűzforró katlanjaiban, a folyosók szélére tolt ágyakon, kitágult pupillákkal rettegő várakozókkal, daganatos betegekkel, akik nem jutnak el időben orvoshoz. Várandós asszonyok zötyögnek buszon, hogy random, ismeretlen orvosokra bízzák magukat majd a kritikus pillanatban, mert egy a jelszó »menjen mindenki ahova akar«, oldjátok meg, de ha kint van, akkor magyar a gyerek, vedd fel a havi huszonnyolc ezer forintot, akarsz, lehet CSOK-ot is, ha nem tudod majd fizetni, mert piranhaként felzabál az infláció sebaj, majd megvásárolja a fejed felől a házat egy disznófejű nagyúr, van belőlük pár. Nevelj gyermeket, lesz belőle majd magyar katona, mire felnő be is vonulhat, biztosan lesz megint kötelező sorkatonaság, hiszen az kell, meg a két büdös nagy pofon, hogy helyreálljon benne a világrend, méghogy szabad akarat, tudomány, tanulás, fejlődés, fogja be maga kisgyermekes anya, hát nem elég az a huszonnyolcezer, mit akar még. Persze a napi háromszori étkezés az iskolai menzán jelenleg huszonhatezer forint, úgy, hogy éhesen hozod haza az óvodából, iskolából a gyereket, mert a heti öt napon kapott vajas kenyér, sajtos kenyér, müzliszelet annyi egy fejlődő szervezetnek, mint halottnak a csók, de sokaknak ez minden, ez az összes étkezés és ez nem »vidék« versus »város« probléma, éppúgy véres valóság Budapesten, mint bárhol máshol az országban. Elszegényedünk.

Haza beszélek, igen, mert gyerekekkel foglalkozom, fontosak nekem, de jó állampolgárként azt mondom, ha már nem az oktatásba, közétkeztetésbe megy, ha nem az egészségügybe az a sok milliárd, amit levonnak tőlünk, amiből lesz majd ellenőrzött, állami vodafone, akkor menjen az alföldi tájra, az aszálykártól megfeketedett földekre, menjen a Velencei tó száraz medrébe, menjen szakemberekhez, akik tudják, merik kimondani végre, belekiabálni az arcokba, hogy minden tönkremegy, minden elpusztul ebben az országban, az agyatlan térkövezéstől, fakitermeléstől, nem, nem lehet hogy csak elveszünk folyton, és nem forgatunk vissza soha semmit, hiszen tanulták, tanultátok ezt ti is, ti nagyhasú, melldöngető döbrögiek, tanultátok a vetésforgót, hogy nem lehet folyamatosan csak aratni.”

Nyitókép: Facebook