Mit építünk mi, vasfüggönyt?

Nyájas olvasóink, akik még mindig úgy gondolják, hogy az emberi minőséget felebaráti szeretetben, szakmai kiválóságban, esetleg keresztényi erényekben mérik, figyelem! Öveket becsatolni, kiábrándulásra felkészülni – amit a világról gondolnak, hiábavaló hiúság. Szuperfláj, ahogy a nagy orosz emigráns író, Nyikolaj Narokov írta.

Ez most az új wunderwaffe, amit a lengyel-balti koalíció az ukránokkal, a finnekkel és a csehekkel kiegészülve követel: hogy Európa központilag szüntesse be a schengeni vízumok kiadását az oroszoknak úgy, ahogy azt Lettország és Észtország már megtette.

Ugyanúgy a morális kiválóság fokmérője ez, ahogy az volt korábban az orosz kultúra bojkottja (megtörtént, továbbléptünk), a szimpla fegyverszállítás (megtörtént, továbbléptünk), a vadászgépek, tankok és nehéztüzérségi eszközök szállítása (megtörtént, továbbléptünk), Ukrajna EU-tagjelölti státusza (megtörtént, továbbléptünk, tali 2040-ben), az olaj- és üzemanyagembargó (megtörtént, bár Európa továbbra sem tudja, honnan lesz dízele jövőre), valamint a gázembargó (ezt sajnos csúnya számokkal megakadályozta a holland tőzsde, így kikerült a jóemberség fokmérői közül).

Most itt az újabb lehetőség – azzal ugyanis, hogy elmulasztották Ukrajna és az európai béke ügyéért vásárra vinni a bőrüket, és megpuccsolni Vlagyimir Putyint,

akiket kollektív büntetéssel lehet csak elpofozni a megfelelő morális meggyőződés elsajátításáig.

Azaz: hozzuk meg az ezredik teljesen felesleges szimbolikus döntést, amelynek semmi hatása a háborúra, cserébe árt az európai turizmusnak, elvág még egyet az oroszokat az európaiakkal összekötő utolsó néhány kapocs között, és garantáltan arcul csap több millió olyan oroszt, aki ezt a háborút kifejezetten nem akarta, esetleg ambivalens érzelemkavalkádban őrlődik a béke szeretete és a sértett orosz büszkeség között, vagy egyáltalán nem is foglalkozott a kérdéssel, mert nem katona és külpolitikus, hanem postás, gyári munkás, sózotthering-dobozoló. Középosztálybelieket rúgunk ismét tomporon, a velünk eddig gazdasági szimbiózisban élő moszkvaiakat, péterváriakat, jekatyerinburgiakat.

Sőt, neadj’ég akár a háború közvetlen kárvallottjait is: olyan anyákat is, akiknek fiait Putyin teljesen értelmetlenül küldte az ukrajnai mocsaras halálba, de ettől még azért átnéznének Finnországba véres hurkáért, vennének lengyel zoknit, vagy eltöltenének egy hetet a horvát tengerparton.

függetlenül attól a háborútól, amiről éppúgy nem konzultált velük senki, ahogy az ukránokkal, az észtekkel vagy velünk sem.

Nem véletlenül szült a morálkoalíció legújabb agymenése széleskörű ellenállást – Ujhelyi István szocialista EP-képviselőtől Olaf Scholz német kancelláron át az alkatilag hülyeségellenes magyar kormányig sokan érzik, hogy számos európai turisztikai célpont ellehetetlenítésén, családok szétválasztásán és az európai-orosz kapcsolatok további elhidegítésén kívül a világon semmi értelme nem lenne egy ilyen döntésnek.

De az oroszellenes intézkedések természete már csak olyan, hogy néhány hónapnyi kitartó sajtómunkával a legnagyobb őrültséggel szemben is meg lehet törni az ellenállást – mással nem magyarázható az sem, hogy a korábban fájdalmasan pragmatikus Németországnak három hónapjába tellett gázháborúba bocsátkozni az oroszokkal, és aláírni iparának halálos ítéletét.

amikor még nem dolgozták bele szorgos brüsszeli kezecskék a nyolcadik szankciós csomagba. Érdemes még időben elgondolkodni azon, hogy Vlagyimir Putyin ukrajnai háborújának minden erkölcstelensége ellenére óhajtunk-e újra blokkosodást és vasfüggönyt, s utóbbit okvetlenül saját kezűleg óhajtjuk-e felépíteni.

Mert ne legyenek kétségeink: ez az. A szankciós lista már most minden elemében ijesztően hajaz a COCOM-listára, a vízumkorlátozás – amely, ne legyenek kétségeink, az orosz oltások el nem ismeréséhez hasonlóan nem maradna retorzió nélkül – pedig maga lenne az a vasfüggöny, ami miatt minden negyven évnél idősebb magyarnak gombóc van a torkában, ha határátkelőhelyre érkezik.

A különbség mindössze annyi, hogy a régi vasfüggönyön még átsétáltak az orosz energiahordozók. Akkor még nem volt szaguk. De az újon nem fognak, afelől kétségünk ne legyen.

A vasfüggöny önmagáért volt rossz, nem azért, mert tőlünk nyugatra húzódott.

Ha valóban az a stratégiai cél, hogy Oroszország fejezze be értelmetlen háborúját, akkor az energiapiac minél nagyobb mértékű békénhagyásával és az Északi Áramlat 2 azonnali megnyitásával alacsony energiaárakra kell törekednünk, nem pedig arra, hogy a háborúra semmilyen hatást nem gyakorló büntetőintézkedésekkel egyre függetlenebbé tegyük magunktól Oroszországot, és egyre jobban összetoljuk őket a világ összes többi revizionista hatalmával Észak-Koreától Kínán át Iránig, valamint egy emberként kényszerítsük be Putyin mögé kivétel nélkül az összes oroszt, aki valamit ad magára.

Nem a vasfüggönyre, nem a vízumkorlátozásra! Ha a probléma a háború, azt kell kezelni, védve az európai érdekeket. Csak ki ne derüljön a végén, hogy a morálkoalíció számos tagjának eleve nem a háború, hanem Oroszország volt a probléma. Komolyan gondolja bárki is, hogy az oroszok kitiltása Európából a béke záloga lenne, s hogy az, aki ilyen intézkedést javasol, a háborúra keresi a megoldást? Ideje észhez térni.

Fotó: MTI, archív